Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
Pheidias Boiótiában
tanítványai boiótiai működését megvizsgálni. 39 Az írott forrásokban említett szobraik közül a terrakotta protomék szemszögéből kettő jöhet számításba. Az első Pheidias Thébaiban, Apollón Isménios szentélyében felállított Hermès Pronaosa, 40 a másik Agorakritos „Zeus — Hadés"-a Athéna Itónia Koróneia közelében levő kultuszhelyén 41 Amíg az előbbi változatlanul Pheidias életművének fantomjai közé tartozik, addig figyelemre méltó érvek szólnak amellett, hogy a drezdai „Zeus" Agorakritos 'bronz kultusz-szobrának a másolata. 42 Ennek a feltevésnek nemcsak hívei, hanem ellenzői is vannak, 43 s bebizonyítása számos nehézségbe ütközik. Ujabban azonban Despinis elmélyült Agorakritos-tanulmányai kimozdították a kérdést a holtpontról, 44 s fontos érvek szólnak az azonosítás mellett. Ez a megoldás, amelynek helyességét a folyamatban levő kutatások újabb oldalról világíthatják meg, 45 a protomék előképére vonatkozó vizsgálat eredményével jól egybevág. A nagyszobrászati minta meghatározása a protomék és a budapesti maszk keltezése szempontjából mindössze terminus post quemet ad. A kérdéses időpont, figyelembe véve a drezdai „Zeus" eredetijének kronológiai helyzetére vonatkozó kutatások eredményeit, az i. e. 440—430 közötti évtized. 46 Ugyancsak terminus post quem adódik a szigorú stílusú boiótiai protomék történetéből. A női mellképeknek az archaikus kor végén meghonosodott „rhodosi típusa" az i. e. V. század közepéig divatban volt, miközben a haj és az arc ábrázolása a szigorú stílus újításait tükröző elemekkel gazdagodott. 47 A sorozat legkésőbbi, i. e. 450-nél semmi esetre sem korábbi darabjainak hajkezeléséhez (11. kép) az itt tárgyalt terrakottáké (vö. 6—9. képpel) egyértelműen kapcsolódik. 48 Ez a két dátum természetesen nem jelent többet, mint a maszk és a két protomé keltezésének a legkorábbi lehetséges dátumát. A kérdés ezután úgy fogalmazható meg: milyen időbeli távolság választja el az utóbbiakat a boiótiai, keleti görög eredetű protomé-sorozat legutolsó darabjaitól, ill. a feltételezett nagyszobrászati előkép készítésének idejétől. 39 A Boiótiában található istenszobrokra vonatkozó írott forásanyag mindmáig egyedülálló, azonban kritikátlan áttekintése: D e c h a r m e, P.: De Thebanis artificibus. Párizs, 1869. 9—15. 49 Paus., IX, 10. 41 Paus., IX, 4; Strab., IX, 411. — A koróneiai kultuszra vonatkozó források elemzéséből G. I. Despinis arra a következtetésre jutott, hogy Athéna mellett Hadést tisztelték Itónia szentélyében; Pausanias ilyenformán téved, amikor Agorakritos szobrát Zeusnak nevezi (i. m. 142 skk.). 42 Vö. A Hermès Pronaoshoz: B e c a 11 i, G.: EdAA III, 658; A drezdai „Zeus" azonosítása, mint az Agorakritos-szobor másolata: Curtius, L.: i. m. 75; P o u 1 s e n, V. H.: From the Coll. of the Ny Carlsberg Glyptothek, 3 (1942) 66—71. 43 L. pl. Frickenhaus, A.: Jdl 28 (1913) 361 sk.; L i p p o 1 d, G.: Handbuch der Archäologie. V. Lief., München, 1950. 190. 44 I. m. 133 skk. 45 Elsősorban a rhamnusi Nemesis szoborra, ill. a szobor talapzatát díszítő domborműre vonatkozó kutatásokra gondolunk: Vö. Despinis, G. I.: i. m. 1—108; a talapzathoz, legújabban: Ergon 1979, 4, 2—4. kép. 46 L. elsősorban: Despinis, G. L: i. m. 140 és 154. Vö. a 31. és a 42. jegyzetben idézett irodalommal. 47 Szabó, M.: SzKözl 43 (1975) 3—22; Croissant, F.: in Etudes Delphiques (BCH Suppl. IV). Párizs, 1977. 337—338. 48 A közölt budapesti protoméhoz és a típus keltezéséhez: Szabó, M.: SzMKözl 43 (1975) 20, 14—15. kép.
