Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 55. (Budapest, 1980)
XVIII. századi olasz rajzok
szerűsített forrnák, finoman körvonalazott arcok megtalálhatók mindhárom jelenet figurái között. A végleges megoldást kereső, vastagabban meghúzott, kusza vonások a kompozíció szempontjából szükséges korrekciókat is érvényesítik, de egyben kiemelik az alakok, a bőven leomló ruharedők plaszicitását. Ennek a plaszticitásnak hangsúlyozását szolgálta az is, hogy Masucci a tollrajzokat kétféle tintával, — barnával és szürkével, — lavírozta. Ezzel az eljárással azonban nemcsak a fény- és árnyékhatásokat érzékeltette lapjain, de színesebbé is tette őket, A Salamon ítéletének vázlata különleges színárnyalatokban lett gazdag azáltal, hogy a két színű lavírozáson átüt a vörös kréta színe, amit a művész az első felvázolás alkalmával használt. Eddig ismeretlen olasz rajzaink között őriztük azt a lapot, melynek kitűnő kvalitása a gyűjteményünkben kutató szakemberek majd mindegyikének figyelmét megragadta és arra indította őket, hogy meghatározására kísérletet tegyenek. Megjegyzéseiket a rajz passepartuot-ján és a katalóguscédulán olvashatjuk. Tussal lavírozott krétarajzunk a Körülmetélés jelenetét ábrázolja (43. kép). 15 A fent félkörívben lezáródó, teljesen kialakított kompozíció egy oltárkép vázlata, a nagyítás megkönnyítését szolgáló, krétával meghúzott négyzethálózat pedig megengedi annak feltételezését, hogy a kép kivitelezésre is került. Az Esterházy gyűjteményből származó rajz, mint Guido Reni műve jött a múzeumba. Ez indította el a hibás attribuciók sorát, 16 míg mintegy tizenöt éve a Budapesten kutató Ph. Pouncey megállapította keletkezésének helyét és Solimena körébe sorolta. A londoni Heim Gallery 1971 őszén rendezett kiállításának katalógusában találtunk a kompozíció további sorsára vonatkozó újabb adatot. 17 Itt szerepelt ugyanis a budapesti Körülmetélés azonos mester kezétől származó 132,5x78,5 cm nagyságú olajvázlata. (42. kép). Kompozíciónk a festményen változatlan formában jelenik meg, de a rajz kidolgozatlan figurái már teljes szépségükben bontakoznak ki. A finoman modellált alakok térbeli elhelyezése, a felülről megvilágított jelenet erőteljes fény-árnyék kontrasztja, harmonikus színskála alkalmazása jellemzik ezt a kisméretű képet. Meg kell azonban említenünk azokat az apróbb változtatásokat is, melyeket a művész a kidolgozás alkalmával eszközölt képén. Ilyenek pl. a Mária és József feje felett levő glória elhagyása, a lépcsőn álló váza áthelyezése, a hálóval leborított galambok szabadon ábrázolása és a bal előtér három mellékalakjának kettőre csökkentése, az oltár felett pedig két újabb puttofej megjelenése. A Londonban felbukkant festményt 1976-ban a stuttgarti Staatsgalerie vásárolta meg, 18 mesterét Nicola Spinosa a nápolyi művészet kiváló szakértője Jacopo Cestaro (1718—1790 körül) személyében határozta meg. 19 Cestaro 20 Nápolyban Solimena és Francesco 15 Ltsz. 2286, fekete kréta szürkével lavírozva, 409x233 mm. Esterházy gyűjtemény (8,23), Guido Reni. 16 A Múzeumban Guido Reni; Reni után; bolognai mester XVII. század második fele; XVIII. századi velencei; S. Ricci; XVIII. század első feléből származó olasz mester; „Pouncey: Neapolitain near Solimena" (Pouncey kézírásával). 17 Heim Gallery LTD. London. Fasces and Figures of the Baroque. Autum Exhibition. London, 1971. Nr. 42, mint Lorenzo Da Caro műve. 18 La Chronique des Arts, Supplément à la Gazette des Beaux-Arts. LXXXI, 1977. március, 26. 19 Inv. Nr. 3246. Ewald, G.: Das Jahrhundert Tiepolos. Staatsgalerie Stuttgart. Ausstellung 23. 10. 1977. — 12. 3. 1978. Kat. Nr. 18. 20 Dizionario Enciclopedico Bolaffi ... Vol. III. Torino, 1972. 286—288. (N. Spinosa).
