Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 55. (Budapest, 1980)
Sevres 50-festő?
A baranellói amphorát Trendall a Fehér Arc-festőnek tulajdonította. 10 Vitathatatlanul helyesen; ezzel azonban felmerül a kérdés, hogy ha a fentebb egy kéz művének bizonyult négy váza egyike, a budapesti elválaszthatatlan a Fehér Arc-festő baranellói vázájától, nem lehet-e a Sèvres 50-festő teljes művét a csoport vezető mesterétől származtatni, fenn lehet-e tartani a festő létezésének feltevését. Érdemes itt kitérni arra a túlságosan gyakran szem elől tévesztett tényre, hogy minden izolált vagy csoportos attribució, amely nem külső, objektív kritériumokon alapul, lényegében a valószínűség különböző fokain álló feltevés, amelyet a művészettörténet nagy klasszifikátorai kimondatlanul, de tudatosan annak is szántak; igazolása vagy megkérdőjelezése a további kutatás feladata, de a negatív eredmény nem egy tévedés leleplezése, hanem továbblépés az előző attribució révén kijelölt úton. Ha a Fehér Arc-festő műveit a fenti kérdésből kiindulva részletesebben összehasonlítjuk a „Sevres 50-festő" oeuvre-jével, nyilvánvalóvá válik, hogy kapcsolatuk nem korlátozódik a budapesti amphorára, sőt azt is sokkal több szál fűzi a Fehér Arc-festőhöz, mint az fentebb egyetlen művével való összehasonlításból kitűnt. Trendall hívta fel a figyelmet műveinek egyik figurális ,,vezérmotívum"-ára: a praxitelési pózban hanyagul oszlopnak támaszkodó ifjúalakra. 11 A típus nemcsak a baranellói és budapesti amphorán tér vissza (az utóbbin érdekes és jellemző módon a támasz elhagyásával, de egyébként változatlanul), hanem többek között a budapesti ifjúéval csaknem azonos formában a Fehér Arc-festő egy közöletlen párizsi hydriáján, 12 egy philadelphiai skyphosán 13 és a keresztbetett lábak gyakori változatában egy amphorájának mindkét oldalán is, 14 de nem nehéz ugyanezt a szkémát felismerni a sèvres-i amphora A. oldalának balra forduló, és a Yale-amphora sírépülethez támaszkodó ifjúalakjánál sem. A budapesti és baranellói amphora B. oldalát díszítő két ifjúalak kompozíciós szkémája többek közt a Fehér Arc-festő egy New York-i harangkratérjáról és közöletlen leningrádi amphorájáról is ismerős, 1 '' és megintcsak könnyű felismerni ugyanezt a szkémát a „Sevres 50-festő" torontói amphorájának B. oldalán is, bár itt a bal oldalon nőalak áll. A budapesti amphora hátsó oldalának két alakja külön-külön más összefüggésekben is gyakori a Fehér Arcfestőnél; a bal oldali például egy vatikáni skyphosán és Mignot abbé gyűjteményének egy situláján, 16 a jobb oldali nőalakként egy baseli situlán, 17 de jellegzetes köpenybe csavart jobb keze egyébként is a festő egyik legkedveltebb motívuma. 18 Ugyanezt a képet adja az ornamentális motívumok, mint a képek alatti maeander-szalag, de főleg az egyes műhelyekre és mesterekre annyira jellemző 10 LCS, 382, 150. sz. 11 LCS, 379. 12 Bibliothèque Nationale 979; LCS, 381, 140. sz. i:i LCS, 380, 127. sz. és pl. 146,5. 11 LCS, 381, 148. sz. és pl. 144, 4—5. 15 LCS, 380, 124. sz. és pl. 145, 2; uo., 382, 151. sz. 16 LCS, 380, 129. sz. és Trendall: VIE, pl. 14, g; LCS, 382, 159. sz. és D e R u y t, F. — Hackens, T.: Vases grecs, italiotes et étrusques de la collection Abbé Mignot. Louvain, 1974. 245, fig. 125. 17 LCS, 382, 158. sz. és pl. 147,3. 18 Például LCS, pl. 144, 4 és 5; 146, 2; 147, 1, különböző típusú alakoknál.
