Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 54. (Budapest, 1980)

A Szépművészeti Múzeum XX. századi gyűjteményének legújabb szobrai

A SZÉPMŰVÉSZETI MŰZEUM XX. SZÁZADI GYŰJTEMÉNYÉNEK LEGÚJABB SZOBRAI A Szépművészeti Múzeum XX. századi gyűjteménye csak az utóbbi időkben gyarapodott olyan mértékben, hogy 1972-ben megnyílhatott a századunk művészetét bemutató állandó kiállítás. Míg a gyűjtés kezdeti periódusában főként ajándékok gyarapították az anyagot, addig a későbbiekben a rendszeres vásárlás adott lendületet egy gazdagabb gyűjtemény megteremtéséhez. A párizsi Magyar Intézet Csáky József hagyatéki aukcióján történt vásárlása kiemelkedő esemény volt a szoboranyag gyarapítása történetében. Noha az 1925 és 1948 között készült szobrok — melyek 1979 tavaszán kerültek a múzeum tulajdonába — nem tartoznak Csáky legjelentősebb, korai korszakához, a művész oeuvre-jében kiemelkedő helyet foglalnak el. A „Térdeplő női akt" és az „Álló női akt" már fellazult formában ugyan, de magán viseli a korai kubizmus nyomait. Az 1977 végén megrendezett „Művészeti irányzatok az NSZK-ban 1945 után" című kiállítás két résztvevője, Günther Uecker és Heinz Mack ajándékaival gazdagította a gyűjteményt. Az 1958-ban alakult Zero csoport e két tagjának alkotásaival az utóbbi húsz év nyugat-német művészetét szélesebb spektrumban mutathatjuk be. Pohl Uhli és Erich Hauser szobrai a II. illetve a III. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikái Biennale után kerültek a Szépművészeti Múzeumba. A kortárs szoboranyag gyarapításának legkézenfekvőbb és egyben legeredményesebb módja az e Biennálékon való vásárlás. A legutolsó öt év során szerzett szobroknak tekintélyes része ezekről a két, esetenként három évenként megrendezett kiállításokról került a gyűjteménybe. Példaként említhetjük még Theresa Eguibar, Gottfried Gruner, Marcel Mazy, Thimios Panurias, Aleksandar Srnec és Fritz Wotruba szobrait. Branko Ruzic szép fadomborműve a művész budapesti kiállítása után került a múzeum tulajdonába. A külföldön élő magyar származású művészek alkotásainak gyűjtése is tovább folytatódott. Étienne Hajdú 1976-ban két kiemelkedő plasztikáját ajándékozta a múzeumnak: „Convergences" című 1968-ban készült szobrát és a különösen jelentős „Leheletet adó" (1959) című rézdomborítását. Ugyanebben az évben sikerült megvásárolni Étienne Béothy két szobrát. Nicolas Schöffer luminoscope-jai — mindkettő ajándék — a kinetikus művészetet reprezentáló szobrok számát növelték. 1978-ban és 1979-ben Szabó László szobrai kerültek a múzeumba, vétel útján. A nemzetközi avantgarde-ban jelentős szerepet játszó Janos Mattis-Teutsch 1921-ben készült, egyedülállóan szép, expreszionista, festett faszobrát 1975-ben vásárolta a Szépművészeti Múzum.