Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 54. (Budapest, 1980)

Egy athéni női fej

EGY ATHÉNI NÖI FEJ A Szépművészeti Múzeum antik szoborgyűjteménye 1969-ben vásárlás útján márvány női fejjel gazdagodott (18—22. kép).

1 A magyar magántulajdonból váratlanul felbukkant darab tulajdonosa, megbízható családi hagyományra hivatkozva, lelőhelyként az athéni Kerameikost adta meg. A töredék anyaga finom szemcsés pentelikoni márvány, felületén helyenként sárgás patina, továbbá barnás foltok és kövületek.

2 Az arcon számos, az eredeti hatást erősen zavaró sérülés: a bal szemöldökön és az arc bal alsó részén zúzódás; az orr bal oldala letörött. A fej hátoldalán és a nyak alján egyenetlen törésfelület húzódik végig, a koponya jobb oldala a fejtetőtől a fülcimpáig ferde síkban le van faragva, ennek az arccal érintkező felülete simára van csiszolva. A fejtetőn vízszintes, félkör alakú mező, amelynek az említett ferde felülethez csatlakozó élét kerek lyuk felezi meg.'

5 A töredék domborműről származik; a háttérhez a fej a hátsó ill. a jobb felső részével kapcsolódott. Az arc aszimmetriája és a nyak mozgató izmainak finom jelzése arra mutat, hogy a fej enyhén balra fordult ill. jobbra hajlott. Az arc nyújtott, ovális alakú, az áll hegyes. A sima homlokból a haj háromszöget hasít ki. A szemöldökívek nyitottak, a „táskás" szemek mélyen ülnek, az alsó szemhéj íve csak plasztikusan van érzékeltetve. A kis, keskeny ajkú száj szinte egyenes. A bőrfelület megmintázásában a fény-árnyék hatás uralkodik. Ezzel kontrasztot alkot a haj ábrázolásmódja: az összhatást a hanyag vésővezetéssel kifaragott fürtök vonaljátéka határozza meg. Maga a hajviselet meglehetősen egyszerű: középen, a homlok fölött elválasztott, a fejtetőn sima szalaggal leszorított haj, amelynek tincsei a halántéknál a korong alakú fülbevalóval díszített fül felső részére, valamint a szalagra vannak ráfésülve. A fejtetőn alig érzékelhető kitüremkedések jelzik a frizura folytatását. Eldönthetetlen, hogy e hajviselettel járó konty hátul volt-e ábrázolva. 1 Lelt. sz.: 69.16. A.-Vö. Szépműv. Múz. Közi. 36 (1971) 117, 195. 2 Legn. m.: 14,43 cm; a fej m. (az álltól a fejtetőig): 11,18 cm; az arc sz. (a fülcimpák tövénél): 6,94 cm; a szemek külső sarkának távolsága: 4,77 cm. :i A ferdén lefaragott felület nagyjából a felül befúrt lyuk és a fül között meghúzható vonalig van lecsiszolva. A jobb fül cimpája zúzódott; a korong alakú fülbevaló felülete megsérült. A jobb fülcimpa mögött látható dudor valószínűleg a haj maradványa. A koponya jobb oldalán — a lecsiszolt és az egyenetlen részen egyaránt — barnás lerakódások. Valószínű, hogy a koponya lefaragására és lecsiszolására az ókorban került sor. Nem tudom eldönteni, hogy ez esetleg a dombormű készítésekor adódott faragási hiba miatt vált-e elkerülhetetlenné, vagy későbbi beavatkozásra vezethető vissza. Lapos véső nyomok a fejtetőn és a nyak jobb oldalán. Hasonló szerszámmal van jelölve a felső szemhéj, az orrcimpa és a száj, valamint a hajfürtök kontúrjai. Fúrónyom a két száj szögletben.