Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
MRAVIK LÁSZLÓ: Gaudenzio Ferrari mestere: Stefano Scotto?
A Santa Maria delle Grazie Háromkirályokat ábrázoló freskója további Scotto-művek meghatározásához is közelebb vihet. E falkép alakjaihoz, elsősorban Szent Józseféhoz egészen közel áll a budapesti Szépművészeti Múzeum egy Kálvária-kompozíciója, 12 mely az eddigi vélemények alapján Foppa körébe volt helyezhető (41. kép), s a század utolsó évtizedére datálható. A háromkirályok Szent József-alakja és a budapesti Kálvária János evangélistája közt erős hasonlóságok vehetők észre, melyek a freskó és a táblakép eltérő technikai sajátosságai ellenére is kitűnnek. Ilyen a köpeny sajátos redőzése, a dicsfény formája s a bodros-göndör hajzat. Ezek után megkockáztathatónak érezzük annak feltételezését, hogy a budapesti tábla is Stefano Scotto műve. A morfológiai azonosságok alapján megállapítható, hogy a budapesti Kálváriának, s a milánói Brera egy hasonló témájú, ám bővebb és minden szempontból nagyobb igényű táblájának (42. kép) a szerzője ugyanaz a személy volt. 13 Míg a budapesti kép nagyjából a Grazie-beli freskókkal lehet egykorú, tehát 1493 körüli, addig a milánói jóval későbbinek látszik, teltebb formák, helyenként bravúros részletek — mint például a háttérben levő lovasok — jellemzik. így e művet — tudván Scotto milánói tevékenységének dátumát — 1508 tájára lehet datálni. Meggyőző formálási azonosságot mutat a két Kálvária-kép Krisztus-alakja, ezen belül is az arc, valamint az ágyékkötők egészen jellegzetes megoldásának egyazon kézre valló volta (43, 45. kép). Még tán ennél is meggyőzőbb a két kép Magdolnájának feltűnő egyezése (44, 46. kép) s a Mária-alakok köpenyének csaknem azonos redőzése. A lombard-piemonti Kálvária-ábrázolások nagyobb részét Vincenzo Foppa inspirálta. Ugyanakkor a kompozíciós séma eredetét Páviában, nevezetesen Donato de'Bardi Savonában őrzött Kálváriájában találhatjuk meg. Ügy a budapesti, mint a milánói Kálvárián kimutatható a Donato-kép távoli hatása, első-r sorban a Krisztus-alakon. Miután Donato de'Bardi legkésőbb 1451-ben elhunyt, az ő képét kell a típus felső-itáliai őspéldájának tekintenünk. 14 Műve toszkán hatásokat is mutat (Andrea del Castagno, Piero della Francesca), éppúgy, mint Foppa 1456-ban készült bergamoi Kálváriája (47. kép), mely utóbbinak kristálytiszta szerkezete, átgondolt perspektívája sok tekintetben azt jelentette a lombard művészetnek, mint Massaccio Szentháromság-freskója a toszkánnak: a szabatos térképzés diadalát, a tudomány és a művészet első reneszánsz szinté12 Leltári száma 1312. Nyárfa, 119x69 cm. Vásárlás Bresciában, Achille Glisentitől, 1895-ben. Léderer Sándor kéziratában mint Foppa iskolája.; P u p p i, L.: Pitture lombarde del Quattrocento. Arte Lombarda, VII. 2. 1962. 53—55. (lombard festő a 15. század végéről, foppai és ferrarai hatásokat ötvöz, nevezetesen Vicino da Ferraráét, aki talán Baldassare d'Estével azonos).; Pigler, A.: Katalog der Galerie Alter Meister. Budapest, 1968. I. 496. (felsőitáliai, 1500 körül).: A festmény jelenleg restaurálás alatt áll. A sötét háttér a feszületet körülvevő angyalokkal későbbi átfestésnek bizonyult, s eltávolítása folyamatban van. Tekintettel a kép méreteire és témájára, valószínű, hogy nagyobb oltármű felső sorában foglalt helyet (vö. a következő példákkal: Giovanni Mazone: Poliptichon, Genova, Santa Maria di Castello; Carlo Braccesco, Poliptichon, Imperia, Santuario di Montegrazie; Giacomo Serfolio poliptichonjai, Pontremoli és Genova; stb.) 13 Milano, Pinacoteca di Brera, cat. no. 730. Fa, 243x143 cm. Ismeretlen származású. Ricci, C.: Catalogo della Pinacoteca di Brera. Bergamo, 1908. 200. — Modigliani, E.: Catalogo della Pinacoteca di Brera. Milano, 1950. 68. 14 C a s t e 1 n u o v i, G. V. : La pittura a Genova e in Liguria; il Quattro e il primo Cinquecento. Genova, 1970. I.
