Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

KAPOSY VERONIKA: François Verdier festménye

a Trianon kápolnájának Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárképén,

16 vagy a „Juno Argus szemeit pávájának tollára helyezi"

17 című képen is megfigyelhetők. A Verdier festmények hagyományos technikai kidolgozása mellett a finomabb színárnyalatok használatára már rámutattak a Trianon képeinek tárgyalásánál.

18 A budapesti „Érckígyó felállításá"-t ábrázoló kompozíción, — éppen a kép kidolgozatlan volta miatt — szembetűnők a XVII. századi ízlésnek megfelelő mélykék, sötétzöld, vörös színek mellett a különlegesebb árnyalatok, így a világosabb lazacszín, vagy a sötétebb violaszín alkalmazása. Amennyire képünk befejezetlen volta nem lehetett akadály a mester meghatározásában, annyira megnehezíti elhelyezését a művész oeuvrejében. A pousseni vonások hangsúlyozása, mely a régi hibás attribucióhoz vezetett, nemcsak az eladó kereskedelmi érdekét szolgálta, s nemcsak abból ered, hogy a 18. század végén és a 19. század elején a régi francia festészetről elterjedt ismeretek sokszor pusztán a legnagyobb nevekre szorítkoztak. Valójában a 17. század második felében Poussin hatása alól sem a nagy, sem a kisebb francia mesterek nem vonhatták ki teljesen magukat. Éppen Le Brun „Érckígyó felállításá"-t ábrázoló műveinél említi a szakirodalom Poussin erős hatását, de ezen a közvetett kapcsolaton kívül, mint már más esetben is bebizonyosodott, Verdier felhasználta Poussin egy-egy művének motívumait.

19 A budapesti kompozíció hátterében látható sziklafal például egyenesen másolata Poussin „Az arany borjú imádásá"-t bemutató képén'

20 a jobb oldalon levő sziklának. A mű, mely ugyan a 17. század harmincas éveinek közepén Itáliában Amadeo dal Pozzo számára készült, később Franciaországba került, s Etienne Baudet 1684-ben

21 róla készített metszetének felirata szerint Lorrain herceg tulajdonában volt. így bizonyos, hogy ennél az időpontnál előbb az „Érckígyó felállításá"-t ábrázoló 16 Schnapper, A. (1967): i. m. Fig. 66. Cat. II. 1. 17 S c h n a p p e r, A. (1967) : i. m. Fig. 30. Cat. I. 38. Verdier a budapesti festményen a bibliai jelenetet hasonló megvilágításba akarta helyezni, mint a Pontoise-i Musée Tavet lavírozott ecsetrajzán Mózes történetének másik jelenetét, amint a Sinai hegyen a kőtáblákat átveszi. Itt a sötét felhők közül tör elő a fény s ezáltal a jelenet különleges túlvilági megvilágításba került. (Aquarelles et dessins du Musée de Pontoise. Exp. du Musée Tavet. Pontoise, 1971—1972. Nr. 100J 18 Schnapper, A.: Peinture classique tardive à Trianon, in: Il mito del classicismo nel seicento. Messina-Firenze, 1964. 221. 19 Schnapper, A.: L'assomption de la Vierge de François Verdier. La Revue du Louvre et des Musées de France. 1964. No. 6. 323—. ^Thuillier, J.: L'opéra compléta di Poussin. Milano, 1974. Nr. 83. Tav. XXVII. 21 W i 1 d e n s t e i n, G.: Les graveurs de Poussin au XVIle siècle. Paris, 1957. Nr. 22.