Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
GARAS KLÁRA: Ismeretlen barokk festmények Budapesten
legutóbb közzétett Renieri kép G egy eddig ismeretlen változatát a budapesti Szépművészeti Múzeumban ismerhetjük fel (116—117. kép). A Bűnbánó Magdolnát ábrázoló festmény a katalógusokban mint Guido Reni követőjének alkotása szerepel, ezen a néven került a Zichy hagyatékkal egykor a Fővárosi Képtárba, s azt megelőzően 1859-ben Festetits Sámuel bécsi árveréséről Zichy Ödön tulajdonába. 7 Renieri a rendkívül népszerű témát számtalan változatban dolgozta fel, s az egyes megoldásoknak több variánsát is ismerjük. Egy egész alakos Magdolna festményét a birminghami képtár őrzi, egy-egy félalakos Magdolnájával a detroiti, dublini, stuttgarti képtárban, a genovai Durazzo Pallavicini palotában, a varsói Nemzeti Múzeumban és a würzburgi Martin von Wagner múzeumban találkozunk. 8 Szerepel több Magdolna ábrázolása a forrásokban és régi leltárakban is, ezek azonosítása azonban a leírások hiányosságai és az ismétlődések miatt szinte lehetetlen. 9 A budapesti képen a feltekintő Bűnbánó Magdolna félalakban, jobbra fordulva látható, mindkét kezével a nyitott könyvre helyezett gyógyíres edényt tartja. A beállítás, a fej, nyak, a vállak, a mellkas megoldása szinte pontosan megegyezik a würzburgi képpel, hasonló a hajviselet is a hosszan leomló selymes fürtökkel, eltérő azonban az ing s a jobb karra vetett lepel rajza, s a würzburgi képen hiányzik a könyv, Magdolna ott mindkét kezével koponyát fog Az arctípus mindkét esetben a Renierinél rendszeresen ismétlődő, a kerekded orcával, kissé távol ülő fényes szemekkel, a finom vonalú orral s duzzadt, erősen ívelt ajakkal. A würzburgi festménnyel összehasonlítva a budapesti Magdolna a kellemes összhatás és szép részletek ellenére is gyöngébbnek mutatkozik, a drapéria megoldása szegényesebb, a hajé elnagyolt, az arc formaadása is bágyadtabb. Qualitásban képünk leginkább a varsói ugyancsak félalakos Magdolnához áll közel, utóbbit Renieri oeuvrejének feldolgozója, P. L. Fantelli műhelymunkának tartja, melyen Renieri festő leányainak közreműködése ismerhető fel. Alighanem ilyen, erősen átfestett műhelymunkának kell tekintenünk a budapesti Magdolnát is. Mintaképe Guido Reni híres Magdolnája lehetett (Róma, Gall. Naz.), melyet Renieri feltehetően még római tartózkodása idejéről ismert. Az Esterházy gyűjteménnyel Andrea Sacchi műveként került a Szépművészeti Múzeumba a 12 éves Jézust a templomban ábrázoló 17. századi festmény (118. kép). 10 A múlt századi Esterházy katalógusokban és inventárokban (1812, 1820) szereplő mestermegjelölés azonban tarthatatlannak bizonyult s a képet az újabb irodalom 17. századi középolasz mester műveként tartotta számon. 11 ß B r e j o n, A. — C u z i n, J. P.: Une oeuvre de Nicolas Régnier au Musée des Beaux Arts de Lyon. Bulletin des Musées et Monuments Lyonnais, 1976. V. 457. Olaj, vászon, 104x84, 1944 „Reichsbesitz" 1970 óta letét a würzburgi Martin von Wagner Múzeumban. 7 Ltsz.: 53.471, olaj, vászon, 116x91,5., 1. Pigler, A.: Katalog der Galerie Alter Meister. Budapest, 1967. 575. 8 1. Fantelli, P. L. : Nicolo Renieri Pittor Fiamingo. Saggi e memorie di Storia dell'Arte, 1974. IX. 79—197 No. 13, 31, 36, 25, 113. n Fantelli: i. m. No. 77, 1.58; továbbá Maffeo Pinelli gyűjteményében, Velence 1785 valamint a Farsetti gyűjteményben, Velence 1788 (mindkettő félalakos). j* 1 Ltsz.: 495, olaj, vászon, 116,5x83. 11 P i g 1 e r: i. m. 453.
