Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

SZIGETHI ÁGNES: Megjegyzések firenzei seicento gyűjteményünk néhány kérdéséhez

lemzése; ecset járása friss és könnyed, a Cortona-elemek kölcsönvételében és felhasználásában találékony; jellegzetes alakjainak nemcsak típusa, hanem a kompozíció több részletmotívuma is nyilvánvalóan a Sala della Stufa dekorációjából, főleg az Ezüstkorból származik,

52 de inkább „vaskori" szinten valósul meg; nem hazudtolva meg korai kritikusának „középszerű" jelzőjét, mert könynyedségének állandó kísérője a felületesség. A cortoneszk irányzatot a XVII. század utolsó harmadának firenzei festészetében korunk művészettörténeti irodalma a már a XVIII. századot előkészítő korszerű festői szemlélet térhódításaként értékeli. Furcsa és paradox jelenség, hogy színvonalát tekintve ez az irányzat — és ez nemcsak a kicsiny budapesti gyűjtemény arányaiban látszik érvényesnek — közepesebb művészi teljesítményével nem versenyezhet azokkal az alkotásokkal, amelyek a firenzei seicento festészet korábbi, kiegyensúlyozott hagyományaihoz kapcsolódnak; nagy hagyományai jelentőségének egyébként a XVII. századi Firenzében mind a hivatalos, mecénásréteg, mind a művészi közvélemény tudatában volt.

5;i Erre a jelenségre kínálkozó példa Carlo Dolci életműve, gyűjteményünkben — bár a kép a firenzei festészet két évtizeddel korábbi szakaszából való — őrangyala,

54 amelynek festői finomságokat sem nélkülöző, Rossellit idéző nagyvonalú egyszerűsége és elmélyültsége másfajta, teljesebb és mélyebb művészi élményt kínál.

55 SZIGETHI ÁGNES 52 Campbell, M.: Pietro da Cortona at the Pitti Palace. Princeton, 1977/2—3. kép. 53 Ennek különösen érdekes, hivatalos manifesztuma 1602-ből a nagyhercegi tilalom a 18 legnagyobbnak tartott reneszánsz mester nyilvános helyeken lévő műveinek a városból való kivitelére vonatkozóan — Borroni-Salvadori: i. m. 1—2. Az általuk képviselt tradíció a XVII. századi firenzei festészet több korszakában és több mesterénél szolgált a klasszikus megújulás forrásául. 54 Pigler: Katalog. 1967, 190. 53 Ujabban gyűjteményünkbe került a mester bécsi Sinceritas-ának részletmásolata (ltsz.: 76.8., 43,6x38 cm, fa): és budapesti magángyűjteményben felmerült egy nyolcszögletű Szent Katalin, amelynek teljesen átfestett állapota miatt kvalitása nem ítélhető meg biztonsággal, de Dolci művészetével kapcsolata kétségtelen. Minthogy azonos Katalin kompozíció nem ismert, a kép lehet a Heinz (Carlo Dolci. Studien zur Religiösen Malerei im 17. Jahrhundert. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen in Wien. 1960, 56. kötet) által a 60-as évekre datált sorozat darabjához hasonló eredeti másolata, McCorquodale közölt egy ugyancsak nyolcszögletű Szent Ferencet a mester korai korszakából (Some unpublished works by Carlo Dolci. The Burlington Magazine. 1979. március 9. kép), amellyel a szóbanforgó kép szintén tartalmaz rokon elemeket. A kép eredetiségének kérdése, és igenlő esetben datálása természetesen csak teljes restaurálása után volna lehetséges.