Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
SZIGETHI ÁGNES: Megjegyzések firenzei seicento gyűjteményünk néhány kérdéséhez
Tanulmányunk a budapesti gyűjteménycsoport sok kérdéses műve közül azokéval foglalkozik, amelyek többé-kevésbé a furineszk irányhoz kapcsolódnak. A fény-árnyék játékának lírai-extatikus kifejezési lehetőségeit következetesen és rendkívül egyénien felhasználó Francesco Furini gyűjteményünkben viszonylag gazdagon, három festménnyel van képviselve, amelyekre — a Baldinucci által is említett, félreérthetetlenül Caravaggio-i ihletésű korai Adonisz halálára" és a szép római eredetiről készült számos műhelymásolat egyikét képező Andromedára 1 " — közismertek lévén — nem térünk ki. Az ugyancsak jól ismert Liberalita"-hoz (108. kép) is csak a közelmúltban befejeződött restaurálás alapján fűzzük egyetlen megjegyzésünket, mert a tisztítás — a felület kopása és néhány apróbb hiánya mellett — a képnek azokat a kvalitásait is felfedte, amelyek érzésünk szerint megengedik, hogy a festő neve mellől elhagyjuk a kérdőjelet. A rózsás árnyalatokkal festett nőalak arctípusa erős hasonlóságot mutat nemcsak a Lucca-i Kirké-vel, 12 hanem a Bigongiari gyűjtemény kivételes szépségű Hágárjával 1:! is; utóbbinak drámai lendülete, „grandiosita michelangiolesca"-ja hiányzik ugyan a budapesti képből —• s ez az eltérő téma esetében érthető — de „eleganza manieristicá"-jának teljében 1 ' 1 van; valószínű, hogy mindhárom festmény azonos modellről készült. 1 "' Furini festői temperamentumának a budapesti képeken is a szenvedélyes fény-árnyék hatásoktól a rózsás-tejfehér színekben elomló lágyságig ívelő skálájából megértjük, hogy nem lehetett véletlen a drámai és mozgalmas vagy puha és lírai hatások keltésére egyaránt alkalmas stílusának erős és kiterjedt hatása az Cigoli tanítványa volt. A kép előadásában azonban Fetti stílusával összehasonlítva valóban idegenszerű csiszoltság — ,,una volonta di nobilitare" (C a n t e 1 li : i. m. 28.) — érezhető, amely igazolni látszik L o n g h i — mint annyi más esetben is — reveláló hatású attribucióját. S ha a Coccapanni-szerzőség kérdésében még mindig van valamelyes hiányérzetünk, az abból a tényből ered, hogy a — stílusa alapján inkább korainak tekinthető — képpel azonos művészi színvonalú darabot alig festett; a firenzei Stregoneria (Gregori, M. A.: A Cross-Section of Florentine Seicento Painting. The Piero Bigongiari Collection. Apollo, 1974.; Cantelli: i. m. 37, 27 kép) és a Wiesbadens Szent Család (amelynek egy kisebb részletváltoztatásokkal készült, fényképről ítélhetően inkább másolata, mint változata egykor budapesti magángyűjteményben volt) kitűnő, de stílusban távolabb álló alkotások. :) Pigler: Katalog... 1967, 251 a korábbi irodalommal; Cantelli, G.: Disegni di Francesco Furini e del suo ambiente. Firenze, Uffizi, 1972, 22; Gregori, M.: Note su Orazio Riminaldi e i suoi rapporti con l'ambiente romano. Paragone, 269 szám, 1972, 64, 76 jegyzet; T h i e m, C: I disegni di Francesco Furini e della sua cerchia. Kunstchronique, 1972, 274; McCorquodale: i. m. 207; Barsanti, A.: Una vita inedita del Furini. Paragone, 291 szám, 1974, 94, 60 jegyzet; Barsanti, A.: Ancora sul Furini. Paragone, 293 szám, 61—67, amely Furini művészetének forrásai között rávilágít egyebek között Manfredi fontosságára is. 10 A Szépművészeti Múzeum Közleményei. Budapest, 1973. 11 Pigler: Katalog... 1967 a korábbi irodalommal; Disegni di Cecco Bravo. Kiállítás katalógus, Firenze, 1970. 7.; Bigongiari, P.: ,,L'eccedente bellezza" di un opera inedita del Furini. Arte Illustrata. 1971, 45—46 sz.; a 37. jegyzetében említett újabb irodalmat: G. Cor ti cikkét az Antichita Viva 1971/2. számában és G. Cantelli monográfiáját nem volt módom megismerni. A kép igényes restaurálását Deák Klára végezte el nagyon szép eredménnyel; a vastag, sárga lakkréteg alól váratlanul üde és friss színeket szabadítva fel. '- Erre a kapcsolatra már utalt T o e s c a, E. : Francesco Furini. Róma, 1950. 20. ™ Bigongiari : i. m. 1971, 35—39; G r e g o r i : i. m. 1974. 222, 11 kép. ''' T o e s c a: i. m.-ben a képet sajátkezű műnek tekintette. A Hágárral kapcsolatban azonos modell felhasználásáról: Bigongiari: i. m. 1971. 35.
