Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

SZIGETHI ÁGNES: Megjegyzések firenzei seicento gyűjteményünk néhány kérdéséhez

MEGJEGYZÉSEK FIRENZEI SEICENTO GYŰJTEMÉNYÜNK NÉHÁNY KÉRDÉSÉHEZ „A XVII. század művészete és ezen belül elsősorban a Medici nagyhercegek, a Ferdinándok és Cosimók korának művészete úgy él a köztudatban, mint az olyan hajónak a képe, mely a múltak dicsőséges úttörése után homokzátonyra jutott, s bár nem kapott léket, de a továbbjutás minden reményét elvesztette."

1 Pigler Andor most már 30 éves megállapítása mellett nem érdektelen a firenzei barokk festészet problémáit vizsgáló újabb tanulmány egy részletét is idéznünk: „The intensity and intimacy of painting from the death of Cigoli in 1613 to that of Dolci in 1686, despite the advent of Cortonesque in Florence, accentuate the feeling of decadence stemming naturally from the quality of life in the city."

2 A két idézet lényegi egybehangzása különösen azért figyelemre méltó, mert a firenzei seicento festészet kutatásának közben, századunk 60-as éveiben megindult „új hulláma" jelentősen kitágította ismereteinket egyrészt számos, korábban ismeretlen mű közlésével és ebből következően helytelen meghatározások korrigálásával, másrészt megkezdte a korszak művészetének vizsgálatát teljesebb szempontok szerint, a szellemi élet más területeivel való összefüggésében, ami az újraértékelés szükségességét is magával hozta. S ha a XVII. századi Firenze festészetének „csukott ajtói" sorra feltárulnak, bizonyára árnyaltabban kell majd értelmeznünk gyakran emlegetett dekadenciáját is, de a fenti megállapítások alapigazsága nyilvánvalóan érvényben marad abban az értelemben, hogy Firenzének az érett reneszánszig töretlen ívben fejlődő, Itália-szerte vezető és új irányt mutató festőiskolája elsőségét a most már Rómában gyülekező avant-garde-nak adta át. Az elmúlt évtizedek kutatásai azonban rávilágítottak arra is, hogy e relatív ,,hanyatlás"-ában a XVII. századi Firenze mind a tudomány, mind a művészet területén rendkívül eleven és gazdag szellemi életében a festészet is egyenrangú műfajként virágzott fel ismét, összhangban a nagyhercegi udvar és a tőle függetlenül is kialakuló privát-mecenatúrával.

3 A szélesebb ismeretek természetesen jelenlegi tudásunk hiányosságaira is jobban rámutatnak; nemcsak abban a tekintetben, hogy a még Lanzinál

4 olyan nagy számban említett festőnév közül viszonylag nagyon kevés jelent ma 1 Firenzei képek a XVII. századból. A Szépművészeti Múzeum Évkönyve. IX. 1938. 171. 2 McCorquodale, Ch.: Aspects of Florentine Barock Painting. Apollo 1974, Szeptember, 198. 3 Haskell, F.: Patrons and Painters. London, 1963; Salvadori, F. B.: Le esposizioni d'arte a Firenze dal 1674 al 1767. Mitteilungen des Kunsthistorischen Institutes in Florenz. XVIII. 1974/1. 32. jegyzete a vonatkozó korábbi irodalomra is referenciákat ad.