Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
CZÉRE ANDREA: Johann Carl Loth rajzművészetéhez
menyhez, 0 melyet G. R. Rudigier 1669-ben készített inventárrajzáról ismerünk 7 (104. kép). A Rudigier inventár készülési ideje egyben terminus ante quem a festményhez, így a rajzhoz is. A lap az Esterházy gyűjteményből származik, ahol mint Luca Giordano alkotása szerepelt, e meghatározás által is jelezve számunkra Loth nápolyias caravaggizmusát. A budapesti rajz jóformán minden részletében megegyezik a Czernin gyűjtemény festményének inventárrajzával, ami a kompozíciót, az alakok elhelyezkedését, körvonalait, tartását, gesztusait illeti, és újabb példát szolgáltat Loth műveinek az idézett svéd kortárs által is kiemelt jellegzetességre, a ruhátlan férfiúi felsőtest érzékletes, fény-árnyékkal plasztikusan modellált ábrázolására. E művön is, mint az Apollón és Marszüasz témakörhöz tartozó ismert festményein, az ifjúság és a meglett férfikor testi valóságának és lelki habitusának szembeállításával találkozunk. Nem érezzük azonban e szembeállításban azt a bonyolultabb kompozicionális megoldása révén is rafinált, szinte érzéki ellentétet, amely a velencei Congregazione della Caritá 8 és a berlin-dahlemi múzeum képéről 11 sugárzik, s amelyeket e vonásaik miatt későbbi alkotásoknak gondolunk. Szellemében inkább a londoni National Gallery Merkur és Argosz képéhez érezzük közelállónak 1 " (107. kép), melyet Ewald a művész első ismert művéhez, a bécsi Kunsthistorisches Museum Jupiter és Merkur látogatása Philemon és Baucisnál című képéhez 11 fűződő szoros stíluskapcsolata alapján korai, 1659 körüli műnek tart. 1- E Lissé mellett Strozzi hatását is eláruló festmény egyszerű kompozicionális alapstruktúrájában megegyezik a Czernin gyűjtemény Apollón és Pán képével :, mindkettőn sötét háttér előtt két egymás melletti, egy fiatal és egy idős férfi félalak jelenik meg, s közülük az előtéri figura meztelen felsőtestének megfestésére fektetett a művész különösen nagy hangsúlyt. A két alak egymáshoz való viszonya hasonló, azonban a londoni képen a fiatal alak, a furulyázó Merkur ja főszereplő, míg a prágain az idős férfitest ernyedtebb izomzatának ábrázolására összpontosította figyelmét a művész. Érdekes összehasonlítani a háttéri figura arckifejezését, az előtéri alakra irányuló pillantását, mely mindkét képen, az Argoszt illetve Apollónt megtestesítő két különböző korú férfialaknál egyaránt hasonló; ravaszkásan mosolygó. Elsősorban Apollón élénk arckifejezése és Pán felsőtestének már hangsúlyozott érzékletes, plasztikus kidolgozása győz meg bennünket arról, hogy a budapesti rajz esetében nem másolattal állunk szemben, annak ellenére, hogy a képpel szinte pontosan megegyezhet — amennyire ezt a kép után készült gyenge kvalitású inventárrajzról meg tudjuk állapítani — és hogy a rajzot a gyűjteményben egy ideig másolatnak tekintették. 13 Feltehető egyébként, hogy az Albertina Ittas Sziléfi Ewald, G.: i. m. 102. kat. sz. 368, 62. képtábla. Johann Humprecht Czernin von Chudenitz gyűjteményében: ,,Ein Mittleres stuckh Apollo und Pan halber figur, original von Carlo Loth" (1722-es inventár 46. sz.) 7 a Czernin gyűjtemény Rudigier által rajzolt 1699-es leltára idézve: Ewald, G.: i. m. 17, 4. jegyzet. 8 Velence, Palazzo Contarini del Bovolo, 1. sz. 73. Ewald, G.: i. m. kat. sz. 366, 61. képtábla. 9 Berlin, Staatliche Kunstsammlungen Preussischer Kulturbesitz, Gemäldegalerie. Ewald, G.: i. m. kat. sz. 364, 61. képtábla. 10 L. sz. 3571, E w a 1 d, G.: i. m. kat. sz. 422. 11 L. sz. 109, E w a 1 d, G.: i. m. kat. sz. 411, 4. képtábla. 1 " Ewald, G.: i. m. 22—23. 13 Hoffmann Edit 18. századi másolatnak tartotta 17. századi olasz kép után (feljegyzése a katalóguscédulán).
