Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

CZÉRE ANDREA: Johann Carl Loth rajzművészetéhez

JOHANN CARL LOTH RAJZMÜVÉSZETÉHEZ A 17. századi velencei tenebroso festők legkiemelkedőbb egyéniségének, Johann Carl Lothnak rajzmüvészetéről keveset tud a művészettörténeti irodalom. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az a tény, hogy Loth monográfusa, Ewald ötven művet sorol fel az általa összeállított rajzok katalógusában, de közülük csupán nyolcat tart biztosan az ő művének.

1 Ilyen körülmények között úgy érezzük, hogy minden csekély újabb információ is fontos lépést jelenthet rajzművészetének megítélésében, illetve ismereteink bővítésében, annál is inkább, mivel eddigi tapasztalataink alátámasztani látszanak a művész velencei műhelyét 1688-ban meglátogató Nicodemus Tessin kortárs svéd építész vélekedését, hogy ti. „sein zeijchnen auf dem papier ist gantz schlecht."

2 Ennek a megállapításnak eddigi tudásunk szerint kevés cáfolata van. Legjelentősebb talán a bécsi Albertina Ittas Szilénosz című lapja

3 (106. kép), mely erőteljes fény-árnyék hatásával, biztos ecsetkezelésével, markáns és fölényes rajzával többi lapjához képest jó kvalitásról tanúskodik. Ebben az esetben a művészi ábrázolásnak ugyanazokkal a jellegzetességeivel találkozunk, amelyek Loth festményeinek is erősségei, s az ábrázolás témája is megegyezik festményeinek fő témájával, a férfi félakttal. Az előbbi idézetet ellensúlyozandó, hivatkozunk itt a fentemlített svéd építész szintén Lothra vonatkozó azon sorain, melyekben a férfi félaktok korában utolérhetetlen mesterének titulálja: „muss man bekennen dass im nackenden von einer Mansspersson undt in Sonderheit von der oberen helffte kan man es nicht weiter bringen, alss er thuet, wenn er sich recht angreiffen will. Er hat stettz dass nackende Model beij sich, undt stelt er die Musceln so mollets vor undt mit einer so artigen Colorit undt Chiaro scuro, alls ich noch auf der gantzen reijsse im Suject von einer halben nackenden figur nicht habe gefunden."

4 Az Albertina Szilénoszához hasonlóan a ruhátlan férfiakt a főtémája a budapesti Szépművészeti Múzeum vöröskrétával készült rajzának (105. kép), mely az Apollónt tanító Pán megjelenítésével Loth Apollón és Marszüasz zenei versenye köré csoportosuló alkotásainak sorába illeszkedik. Az eddig ismeretlen 17. századi olasz művész alkotásaként számontartott rajz

5 feltehetőleg előrajz az egykor a prágai Czernin gyűjteményben levő félalakos Apollón és Pán fest1 Ewald, G.: Johann Carl Loth. 1632—1698. Amsterdam, 1965. 136—143. 2 T e s s i n, N. d. J. : Studieresor, 1687—88. O. Sirén kiadása, Stockholm, 1914. 203. idézve Ewald, G.: i. m. 17. 3 L. sz. 3573. Ecsetrajz, sötétszürke, fedőfehér, 120x100 mm, Ewald kat. sz. Z 40. 4 Lásd a 2. sz. jegyzetet. 5 L. sz. 2515, 200x154 mm. Prov.: Esterházy E. 12.18 (Lugt 1965) mint Luca Giordano. Publikálatlan.