Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: Adalékok Greco képeink történetéhez

zők természetszerűen a hazai műkincsállomány ismertetésénél nagyobb részletességgel — néhol némi részrehajlással is — járnak el. A monográfiák mellett az ismertető, népszerűsítő albumok is kelendőek; az érdeklődés a velencei iskolázottságú, spanyollá vált görög mester életműve iránt ma sem hagyott alább. Ezért úgy gondoltuk, hogy a budapesti El Greco-k ismeretlen történetéhez egy adalékkal hozzájárulni talán nem lesz haszontalan, addig is, amíg mód nyílhat arra, hogy hasonlóan a müncheni, a londoni spanyol gyűjteményekhez, a budapesti múzeum spanyol anyagának is elkészülhet és napvilágot láthat az adatok teljességére törekvő „Catalogue raisonné"-ja. Hogy az első mondatban felvetett kérdésre azonnal felelni tudjunk, nem szükséges bővebb magyarázatokba bocsátkozni. A válasz rövid és egyszerű; egy festmény kivételével, melyet 1907-ben párizsi műkereskedelemtől vásárolt a múzeum,

2 valamennyi vászon egy vérbeli amateur-marchand, Nemes Marcell tulajdonából jutott a múzeumba. Nemes Marcell nevét nem kivételes gazdasági és társadalmi „karrier"-je, hanem a bámulatos érzékkel válogatott és váltogatott gyűjtemény tartotta fenn.

3 Jelentős képeket ajándékozott nemcsak a Szépmeretet közlő munka maradt: We they, H. E. : El Greco and his School. Princeton, 1962. I—

II. Ezt követte a sokat publikáló spanyol José Gudiol kiváló fénykép-anyaggal rendelkező 1971-ben Barcelonában megjelent munkája. A budapesti múzeum El Greco képeinek értékelése tekintetében, sajnálatos módon, egyik kutató ítélete sem teljesen megbízható, mivel mind Wethey, mind Gudiol csak könyveik megjelentetése után látták először az itt őrzött műveket. Mayernek viszont már a 10-es években ismernie kellett a Nemes-féle Greco képeket, hiszen az 1912-es düsseldorfi kiállítás katalógusát is ő írta (Städtsiche Kunsthalle Düsseldorf. Sammlung Marczell von Nemes. Juli-Dezember 1912.) ahol négy, később a budapesti múzeumba került Greco kép már ki volt állítva, (a kiállításon összesen 8 Greco képet mutattak be), és ő volt a szerzője az 1937-es párizsi Greco kiállítás azon képei katalógusának, melyek nem a román királyi gyűjteményekből kerültek kiállításra. Noha Mayer ítéletei nem egyszer vitathatóak, mivel a Greco műhely és a mester sajátkezű alkotásainak különválasztása a mester munkamódszere és az eltérő kvalitások miatt igen nehéz, mégis jobban hihetünk annak a kutatónak, aki nem a fényképek, hanem a művek alapján ítélhetett. 2 „Az angyali üdvözlet" v. 91x66,5 cm. Vétel F. Kleinberger műkereskedőtől 20 000 aranykoronáért. Ltsz.: 3537. 3 Nemes Marcell egy délmagyarországi faluban, Jánoshalmán született 1866-ban egy szegény zsidó családban. 15 éves, amikor a fővárosba kerül, ahol bizonyára különböző küzdelmek után jutott el odáig, hogy egy kis boltot nyithatott. A kortársak nem vallottak, a szemtanúk hiányoznak. Amit életéről megtudni lehetett az már a karrier csúcsán álló gyűjtővel foglalkozó gyér írások, fanyalgó minisztériumi leiratok, a kiállítások katalógusainak előszavai, majd a nekrológok, emlékkiállítások segítségével sikerült rekonstruálni (Az első nekrológot Petrovics Elek, a múzeum főigazgatója írta. Vö.: In Memóriám Nemes Marcell. Üjra megjelent az „Élet és művészet" című kötetben, Budapest, 1937. 202—208.). Nemes Marcellt 1903-ban királyi tanácsossá nevezték ki. Olyan cím volt ez, melyet ilyen társadalmi háttérrel csak jelentős vagyonnal rendelkező üzletemberek kaphattak. 1908-ban, amikor nemességet kapott, már 12 El Greco képe volt. 1909-ben 13 régi festményét ajánlja fel a múzeumnak (előzőleg már ajándékozott értékes festményeket az akkoriban megnyílt intézménynek), de annak ellenére, hogy ekkor sokat vásároltak mindenfelé Európában a múzeum részére, Nemes Marcell képeire nem tartottak igényt. Később a múzeumban letétben lévő képeivel kapcsolatban a minisztérium igen rezervált hangú jóváhagyása azt mutatja, hogy nem óhajtottak a Nemes-féle képekből vásárolni, de ajándékait, gyűjteményének kiállítását elfogadták, illetve engedélyezték (Vö. a 435, 569, 1813 és 2011/1909 irattári számokon lévő aktákkal. Nemes Marcell Greco képeket ekkor nem ajánlott fel a múzeumnak vételre.). Az 1910-es budapesti kiállítás után 1911-ben Münchenben, 1912ben Düsseldorfban mutatja be gyűjteményét. 1913-ban azonban kénytelen árverésre bocsátani képeinek nagy részét. 1908-tól haláláig a Szépművészeti Múzeum bőkezű mecénásának bizonyult. 1918-ban Münchenbe költözött, erről Meiler Simon nekrológja