Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

BALOGH JOLÁN: A későrenaissance falfestészet kérdései Erdélyben

városháza homlokzatát összefüggő allegorikus freskósorozat

7 díszítette, melyet festett feliratok magyaráztak. A kisebb falusi kúriák freskódíszének a hírmondói voltak a csikrákosi Cserei kúria

8 vadászjelenetei, és ma is tanúskodik arról a zaláni Séra kúria újabban előkerült virágos boltozat-freskója.

9 A felsorolt témák megegyeznek az európai falfestészetnek jól ismert, általánosan elterjedt témáival. Kivétel csupán a két székelyföldi kúria helyi jellegű freskódíszével. A festőkre vonatkozó adatok közül néhány jelentőset emelünk ki. János Zsigmond 1569-ben festőjének Georgius Schucze (Schutze) Pomeranusnak kiváltsági evei et

,Q adott, melyben a festő alkotásait védelmezi és tilalmazza azok másolását, mind festésben, mind rézmetszetben, illetve rézkarcban (picturas et imagines, quas ipse Georgius Schucze proprio sua marte, industria et artificio excogitare et excogitatas recidere, excitas depingere et excudere voleret...). Ez az oklevél a szerzői jogvédelemnek ritka, korai és jelentős példája. A Bethlen—Rákóczy korszak két jeles festőjéről Mezőbándi Egerházi Jánosról

11 (1631) és Nagybányai Csengeri Képiró Istvánról

12 (1632) címeresleveleik adnak hiteles és közvetlen hírt. Ezek egyaránt tanúskodnak mind a művészek munkásságáról, művészi feladataikról, mind a fejedelmek művészetpártoló tevékenységéről, nemkülönben arról, hogy e jeles mestereket igen nagy megbecsülésben részesítették. Kimagaslóan jelentős dokumentum a kolozsvári képírók céhlevele

13 1653ból, amelyben II. Rákóczi György átírja és megerősíti Bethlen Gábornak 1618ban kelt kiváltságlevelét, valamint korábbi céhszabályaikat. A kolozsvári festők tevékenysége messze kisugárzott, fejedelmi megbízásból dolgoztak mind a váradi, mind a gyulafehérvári palotában.

14 Az adatok fel-felvillanó, szétszórt fényében valamelyes képet kapunk az egykori valóságról. Mindazáltal a leglényegesebb problémában, az egykori alkotások stíluskérdéseiben természetszerűleg némák. A stílusirányzatok felidézésére csupán csak egyetlen lehetőség kínálkozik: a címereslevelek tanúságtétele. 7 Jakab, E.: Kolozsvár története. II. Budapest, 1888. 8 Vámszer, G.: A csikrákosi Cserei kúria falkép maradványai. Művészettörténeti Értesítő 1960. Űj kiadás: V á m s z e r, G.: Életforma és anyagi műveltség. Bukarest, 1977. 231—239. 9 K ó n y a, A.: A zaláni reneszánsz boltozat és falfestmény. Aluta című folyóirat. Sepsiszentgyörgy, 1969. 309—312. 10 Kolozsvár, Akadémiai Levéltár (egykor az Erdélyi Múzeum Levéltára) Kemény József gr.: Appendix diplomatarii Transilvanici. D. 11. kötet. 94.3. Az oklevél teljes szövegét Kelemen Lajos másolatából ismerem. Kelemen Lajos többször írt erről a festőről (Művészet. 1907. 348.; Művészet. 1912. 75. — Üj kiadása: Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest, 1977. 131—132.), de az oklevél szövegét nem közölte. 11 Kelemen, L. : Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest, 1977. 48—49. 12 Kelemen, L. : Egy 300 éves erdélyi magyar festőművészeti emlék. Pásztortűz. Kolozsvár, 1927. 178—180.; Űj kiadása: Kelemen, L.: i. m. 1977. 134—140.; Szász, C: Archivele in slujba cercetärilor de istoria artei. Revista Archivelor. V. 1962. 37. 13 Barabás, S.: A kolozsvári képírók céhszabályai. Gazdaságtörténeti Szemle. 1898. 107—112. 14 K e 1 e m e n, L. : i. m. 1977. 238—239.