Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

TÁTRAI VILMOS: Bernardino Fungai ismeretlen képe a Régi Képtárban

BERNARDINO FUNGAI ISMERETLEN KÉPE A RÉGI KÉPTÁRBAN Bernardino Fungaitól, a sienai festészet 1500 körüli korszakának mesterétől eddig egyetlen kép volt a Szépművészeti Múzeum birtokában. A szakirodalomban többször is szereplő „Mária gyermekével" Pálffy János 1912-es hagyatékából származik.

1 A mintás aranyháttérrel, a gyermek Jézus ruhájának síkszerű, dekoratív alakításával feltűnő ellentétben van a fejek erőteljesen plasztikus modellálása. Stílusjegyei alapján akár erről a képről is mondhatta volna Berenson, amit egy elveszett Madonnáról állapított meg: Fiorenzo di Lorenzo legverrocchiósabb műveihez hasonlít.

2 Képünk datálásához nincs szilárd támpontunk, de ha elfogadjuk Van Marie véleményét, hogy a londoni National Gallery két férfiszent között ábrázolt Madonnája Fungai korai korszakában, a nyolcvanas évek elején készült, akkor — típusban és formálásmódban oly szoros a rokonság — a Pálffy-Madonnát is erre a periódusra tehetjük.

3 Jóval később, már a századforduló után kerülhetett ki Fungai műhelyéből az a kép, amit ezúttal kívánunk besorolni oeuvre-jébe (57. kép). A festményt (tempera, fa, 118x113,7 cm. Ltsz. 76.2) 1976-ban vásárolta a múzeum budapesti magántulajdonból. Középen, támlátlan trónuson ül Mária, kék köpenye alatt mintás, aranybrokát tunikát visel, nyakát átölelve áll ölében a meztelen kis Jézus. Mária mögött félkörben helyezkedik el a négy hódoló angyal. A két szélső liliomot tart kezében, ruhájuk bordószínű. A hátrébb álló másik két angyalon mustrával ékes, aranybrokát öltözet van. A rongált képfelület miatt csak elmosódottan látszik a baloldalt térdeplő feketecsuhás szent attribútuma. Amennyiben két nyílvesszőt tart jobbkezében, úgy a szerzetest Tolentinói Szent Miklóssal azonosíthatjuk, a nyilak pedig pestiselhárító szerepére utalnak/' A jobb oldali szent kilétét illetően legfeljebb csak találgatni lehet, hiszen a szürke szerzetesi csuhán és a nimbuson kívül nincs semmi megkülönböztető jegye. A szóbajöhető szentek közül Padovai Szent Antalt általában fiatalabbnak szokták ábrázolni (de még mindig ő a legesélyesebb jelölt, lehet, hogy az angyalok lilioma egyszersmind az ő attribútuma is), Sienai Szent Bernardin vonásai portrészerűbbek és nem hiányozhat mellőle a Krisztus-monogramm, Assisi Szent Ferencet pedig, ha másról nem, stigmáiról mindig fel lehet ismerni. A szereplőket befogadó teret márványmellvéd határolja, a képsík fennmaradó részét pedig körben poncolással díszített aranyháttér tölti ki. A festmény konzervá1 Pigler, A.: Katalog der Galerie Alter Meister. Budapest, 1967. 251. 23. kép (A korábbi irodalommal). 2 Berenson, B.: Homeless Paintings of the Renaissance. London, 1969. 72. 3 Marie, R. van: The Development of the Italian Schools of Paintings. Vol. XVI. The Hague, 1937. 466. 4 Tolentinói Szent Miklós ikonográfiájáról lásd: K a f t a 1. G.: Iconography of the Saints in Tuscan Painting, Florence, 1952. 770—773.