Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

SZMODISNÉ ESZLÁRY ÉVA: Champagne-i mester Madonnája a 14. század közepéről

kisebb szobor Mária álló alakját ábrázolja (28. kép). Testsúlya elsősorban bal lábára nehezedik, jobb lábát kissé oldalt és enyhén meghajlítva tartja. Testét magas övkötésű ruha fedi, csípője nem hajlik meg, csupán felső teste hajlik jobbfelé, s koronás feje viszont ezt kiegyensúlyozva balfelé. Arca ovális, homloka magas (31. kép). Mandula alakú szemei dekoratív rajzúak, a szemhéj és a szem alatti rész finoman modellált. Orra egyenes, alul kissé kihegyesedő, szája kicsi és finoman ívelt. Az orr és száj közti rész feltűnően rövid, kis álla előreugró, a fejtől a nyakat finomrajzú vonal választja el. Fejét indadíszből font korona fedi, melyen rozetta-motívumok is láthatóak. A korona alól rövid fátyol hullik alá a vállra, majd ez alól dekoratív hullámokat vetve omlik alá dús haja. Jobbjában könyvet tart, melyet csatos élével fordít kifelé. Bal kezével magasra emeli a Gyermeket, akinek ruhátlan testét a bal válláról leomló s alul dekoratív hullámokat vető lepel fedi. A Gyermek jobbjával anyja fátylát húzza, baljában nyitott szárnyú madarat tart. A madár feje letörött. Mária köpenyének határozott, kissé merev formái adnak erőteljes keretet a szobornak. A szobor egyébként is zárt felépítésű, redővetése határozott és szűkszavú. A drapéria formái kemények, viszont annál jobban érvényre jut az arcok, a rozetta és indadíszes korona és a haj modellálásának elevensége. Különösen érdekessé teszi szobrunkat fennmaradt festése. Mária kék ruhája apró sárga mintákkal van díszítve, szegélydísszel ellátott köpenye piros. Köpenybélése fehér, s szürkésen árnyalt. A Madonna fátyla fehér és a Gyermek szegélydísszel ellátott leple is fehér. Mária koronája és haja aranyozott és a Gyermek haján is aranyozás nyomai. A madár színe zöld. Feltűnő a szobron az igen szép indadíszes korona, amely a lotharingiai Madonnák jellemzője, és ugyancsak a magasan kötődő és oldalt lefutó dekoratív öv. Az öv lefutó része a ruharedő mentén figyelhető meg. E motívumok Lotharingián kívül a vele szomszédos Champagne-ban fordulnak elő leginkább. A New York-i Metropolitan Museum of Art Saint-Chéron-ból (Felső-Marne vidéke) „Ülő Madonná"-ját

7 (29. kép), Vatry (Marne)

8 (30. kép) és Coulommes la Montagne (Marne)

!) (33. kép) templominak „Ülő Madonna" szobrait, az álló zártköpenyes típusban a berlini Madonnát (32. kép)

10 és a Brienne la Vieille-i plébániatemplom Madonnáját

11 hozzuk fel erre példának. Azonban mivel ez a két motívum a német területek lotharingiai hatású szobrászatában is megnyilvánul,

12 hivatkoznunk kell a már fentiekben leírt arctípusára is szobrunknak, amelyhez hasonlóval a Champagne-i Madonnák körében találkozhatunk. Mint nagyon analóg példára, a New York-i Metropolitan Museum „Ülő Madonná"-ja (29. kép) arctípusára szeretnénk hivatkozni. Ugyanaz az ovális arc, magas homlok, mandulaformájú szem a szemkörnyéki finom modellálással, egyenesvonalú, lent kissé elhegyesedő orr, kicsi, hullámosvonalú száj viszonylag igen közel az orr alatt, erősen előreugró formájú kis áll figyelhető meg ezen a szobron is. 7 Forsyth, W. H.: The Virgin and Child in French Fourteenth Century Sculpture. A Method of Classification. The Art Bulletin. XXXIX. 1. New York, 1957. 20. kép. 8 F o r s y t h, W. H. : i. m. 21. kép. 9 F o r s y t h, W. H. : i. m. 23. kép. 10 Bloch, P.: Madonnenbilder. Vierzig Denkmäler der der Skulpturenabteilung. Bilderhefte der Staatlichen Museen Preussischer Kulturbesitz. Heft. 14. Berlin, 1969. 12—13.1.5. kép. A szerző a Madonnát 1330 körüli Champagne-i alkotásnak tartja, mely lotharingiai kánont variál. H S c h m o 11, J. A. gen E i s e n w e r t h : i. m. 93.1., 60. kép. 12 Schmoll, J. A. gen Eisen werth: i. m.