Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
SZILAGYI JÁNOS GYÖRGY: ??ATYP
nem a dél-itáliai görög névanyagba tartozik, hanem a DK-itáliai görögök városainak mögöttes területein élő, messapus nyelvet 48 beszélő lakosság névanyagához tartozik. 49 A UXatxvQ írásmód feltűnően gyakori Ruvóban, de ennek az ismert anyag kis mennyisége miatt egyelőre nem lehet nagyobb jelentőséget tulajdonítani. A IJXoctvpoç genitivus a budapesti feliraton fordul elő először, a szabályos messapus /JAawpac-Platoras alak helyett; ez De Simone meggyőző sejtése szerint azzal magyarázható, hogy a görög műhelyben készült, görög ABC-vel írt feliraton a messapusnak funkcionálisan megfelelő görög genitivusragot használták. 50 A névvel kapcsolatos nyelvészeti problémák nem érintik azt a tényt, ami a szignatúrának legfőbb jelentőségét adja: írásos bizonyítéka annak, hogy a IV. században tarentumi görög koroplastés- és keramikaműhelyben egy messapus mesternek kimagasló művészi és talán — mint műhelytulajdonosnak — szociális szerepe is volt. A tarentumi öntőminták javarészének említett publikálatlansága miatt nem tudjuk, mennyire volt gyakori ez a jelenség. A közölt tarentumi anyagban egyelőre egyedülállónak tűnik, 51 sok szól azonb*an amellett, hogy a Berlinben őrzött teanói tál Piator néven szignáló mestere is tarentumi műhelyben nevelkedett, s onnan költözött Campaniába. 52 Gyakran esik szó arról, hogy a perzsa, szkíta vagy római művészet mesterei között milyen nagy számban kell görögöket feltételezni. Jó ideje tudjuk azt is, hogy — elsősorban az archaikus korban — számolni lehet főként a Közel-Keletről bevándorolt mesterek működésével anyaországi görög műhelyekben. Az itáliai görögség viszonyát a helyi lakossághoz azonban sokáig szokás volt teljesen egyoldalúnak felfogni: a görögöket kultúrahozóknak, a nem-görög népeket e kultúra elfogadóinak, használóinak, esetleg utánzóinak, legjobb esetben tanítványainak, a görög-bennszülött kapcsolatok passzív szereplőinek tekinteni. A század húszas éveitől kezdve mind nagyobb figyelmet kezdtek fordítani az itáliai népek művészetében megnyilvánuló sajátosan nemgörög elemekre, s ezekben látták e művészetek eredeti vonásait, szemben a görög városokéval. Az utóbbi három évtizedben Itália nem-görög népeinek és kultúrájuknak intenzív tanulmányozása nyomán, amelyben elsősorban az olasz kutatásé a vezető szerep, új, árnyaltabb kép van kialakulóban görögök és a helyi lakosság kulturális viszonyáról, kapcsolatainak kölcsönösségéről. 5 '' Egyfelől mind kevésbé érzik szükségesnek tagadni a görögök szerepét az italikus 48 Akár illírnek, akár óvatosabban csak „illir" jellegűnek nevezzük ezt a nyelvet; vö. Pulgram, E.: The Tongues of Italy. Cambridge Mass., 1958. 216; Haas: i. m. 11—13; Harmattá, J.: Acta Antiqua Hung. 15 (1967) 232—234; D e S i m o n e: i. m. 127—131 ; P a r 1 a n g è 1 i, O. — S a n t o r o, P., in: Popoli e civiltà dell'Italia antica VI. Róma, 1978. 917—921. 49 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a név — akár a fogalom hagyományos értelmében is — illir eredetű; vö. M a y e r : i. m. II. 1959, 92. 50 Szíves levélbeli közlése szerint. 51 Bizonyos azonban, hogy nagyobb anyag ismeretében lesznek párhuzamai; vö. például a 28. jegyzetben említett materai öntőminta szignatúráját. 52 M inga zzi ni, P.: Arch. Class. 10 (1958) 222—223 és, elméletének megfelelő módosításával, F o r t i, L.: La ceramica di Gnathia. Napoli, 1965. 136 és 145, 65. jegyz.; Morel, J.-P.: Céramique à vernis noir du Forum Romain et du Palatin. Paris, 1965. 57—58. 53 Elég itt csak néhány újabb összefoglaló jellegű munkára utalni; ezek sokoldalúan és a korábbi irodalomra is utalva tárgyalják a IV. század politikai történetének, a kulturális megnyilvánulások hátterében álló történelmi mozgásoknak, görög és helyi lakosság viszonyának és a IV. század közepén kialakult új kulturális helyzetnek, a kérdéseit, vagyis azokat a nagyobb összefüggéseket mutatják meg, amelyekben a
