Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
SZILAGYI JÁNOS GYÖRGY: ??ATYP
fejhez a szokásos tölcséres száj járul, a New York-i példány az Attikában kedvelt, de az apuliai keramikában igen ritkán utánzott talpas formát mutatja. 16 Ez azonban a rhytonok készítési technikájának ismeretében nem lett volna akadálya annak, hogy a két edény állatfeje azonos matricából készüljön. Hoffmann azt is megkísérelte hogy a rhytonokat ne csak vázafestő kezek, hanem az állatfejek patrixát mintázó koroplastés-kezek szerint is csoportosítsa. Négy mesterkezet emelt ki az állatfejek mintázói közül, és hármójukat „Alfa-, Béta- és Gamma-koroplastés" néven mutatta be. Közülük a harmadik, a „Gamma-koroplastés" művei közé tartozott a budapesti forma patrixául szolgáló kosfej is. 17 A mester, aki feltételezett műhelytársával, a „Béta-koroplastés"sel együtt nagy hatással volt a tarentumi rhytonok fő csoportjára, 18 nyilván nemcsak plasztikus edények modelljeit készítette, és egyik vezető alakja lehetett a korszak tarentumi agyagszobrászatának. A mester-egyéniségek megragadása a terrakotta kisplasztikában egyelőre alig megoldható feladat, márcsak a készítés technikájából adódó nehézségek miatt is: a leformázások és változatok során legtöbbször elvész az, ami az eredeti mesterkéz legsajátosabb vonása volt. A budapesti darab azonban matrica, még pedig alig használt példány, a patrixot pontosan tükröző éles vonásokkal; nagyobb változtatást aligha tettek rajta leformázása után. Amellett hátoldala szignatúrát visel (18. kép). Szélesebb körben kell azonban megvizsgálni azt a kérdést, mennyiben vezethet ez közelebb a mester megismeréséhez. A terrakotta-szignatúrák tárgyalásánál, funkciójuk vizsgálatánál általában nem tesznek különbséget a matrica belsejében reliefben vagy bemélyítve megjelenő, és a külső oldalán levő szignatúra között, 19 holott legalább egy tekintetben alapjában eltérő rendeltetésűek: az előbbiek arra vannak szánva, hogy a kész szoborra kerüljenek, és mint a festett vagy utólag a szoborra karcolt névjelzések, minden vásárlójuk vagy nézőjük számára olvashatók maradjanak. A matrica külső oldalán álló szignatúra viszont csak a műhelynek, a készítő vagy a kész matricát megvásárló műhelynek szól, a műhelyből kikerült kész plasztikán nincs nyoma. Nagy görög terrakotta-műhelyek egész sorának szignatúrái fel vannak már dolgozva, 20 és ezeknek ismeretében feltűnő, hogy az öntőminta külső oldalának 1(i Hoffmann katalógusában még három talpas rhyton szerepel; a 359. és 518. sz. biztosan eredeti, a 430. sz. viszont modern pasticcio. 17 A mester jellemzése: Hoffmann, 107—108; művei: uo., 159. Hoffmann attribúcióinak kétségtelenül szükséges revízióját csak a tarentumi terrakottaplasztika produkciójának nagyobb összefüggésében érdemes megkísérelni. 18 Kosfejeit Hoffmann (31—32) a korai csoportba sorolja, de könyve összefoglaló fejezetében a későbbi, „fő-csoport" kiemelkedő egyéniségeként mutatja be (107). Vö. fentebb a 14. jegyzetet. 10 Vö. alább a 24. jegyzetet. A legfontosabb újabb áttekintések a terrakottaszobrok szignaturáiról G r a i n d o r, P.: Terres cuites de l'Egypte gréco-romaine. Antwerpen, 1939. 19—26; Mollard — Besques, S.: Les terres cuites grecques. Paris, 1963. 17—18 és 25—26. Egyes műhelyek feldolgozásairól, amelyekben sok általános érdekességű megállapítás van, 1. alább a 20—21. jegyzetet. 20 A legfontosabbak: Myrina: P o 11 i e r, E. — R e i n a c h, S.: La nécropole de Myrina I. Paris, 1887. 172—196; Burr, D.: Terracottas from Myrina in... Boston. Wien, 1934. 7—16; Mollard — Besques, S. : Catal. ... Louvre. II. Paris, 1963. 201— 223. Priéné: Töpperwein — Hoffmann, E.: Istanbuler Mitt. 21 (1971) 134. Pergamon: Töpperwein, E.: Terrakotten von Pergamon. Berlin, 1976. 166—169. Korinthos: Shear, T. L. : AJA 34 (1930) 429—431 és Newhall S t i 11 w e 11, A.: Corinth XV. 1. Princeton, 1948. 84. Délos: Laumonier, A.: Délos XXIII. Paris, 1956. 32. Egyiptom: Gr a i n d o r, i. h.
