Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
SZILAGYI JÁNOS GYÖRGY: ??ATYP
riAATYP A múzeum Antik Osztályának terrakotta öntőmintái közül az egyik fél kosfejet ábrázol 1 (16—17. kép). A terrakotta-gyűjtemény nagy részével együtt 1913-ban Paul Arndt-tól vásárolta a múzeum, és már ő felismerte, hogy rhyton készítésére szolgált. 2 A Ruvóból származó darab legnagyobb magassága kívül 10,89, belül 8,18 cm, hossza kívül 14,65 cm; az állatfej legnagyobb hosszúsága az orrtól a szarv külső széléig, a kiöntő kezdetéig 12,72 cm, a szem belső sarkától az orrnyereg legközelebbi pontjáig 1,78 cm. 3 Egyik legfőbb érdekessége abban áll, hogy a publikált anyagban az első olyan teljes öntőminta, amelyet rhyton számára készítettek/' Lelőhelye és mintázásának stílusa egyaránt bizonyossá teszi, hogy a H. Hoffmann alapvető monográfiájában tarentuminak nevezett apuliai rhytonok egyikének volt a matricája. Az, hogy ezek a rhytonok mind tarentumi műhelyben készültek, pusztán feltevés, amelyet az ismert lelőhelyek nem igazolnak. 5 A meghatározható helyen talált darabok közül messze a legtöbb Ruvóból származik. Ez magában nem szól tarentumi készítésük ellen, éppúgy, mint a budapesti öntőminta ruvói származása sem, — feltéve, hogy valóban lelőhelyet jelent, nemcsak a vásárlás helyét — mert, mint alább még bővebben szó lesz róla, a tarentumi matricák intenzív ókori exportjával lehet számolni, öntőminták és kész rhytonok műhelye tehát nem feltétlenül azonos. Ellene szól viszont a rhytonok globális tarentumi származtatásának a vörösalakos festésű példányok némelyikének attribuciója. Mind inkább bizonyossá válik, hogy az apuliai vörösalakos vázák egyik készítési központja — legalábbis a IV. század második felében — Canosa volt; 6 alighanem ott készültek pl. a 1 Lelt. sz. T. 626. 2 O r o s z 1 á n, Z. : Az O. M. Szépművészeti Múzeum antik terrakottagyűjteményének katalógusa. Budapest, 1930 (a következőkben — Oroszlán), 115, 23. sz. (Arndt feljegyzése nyomán); Oroszlán, Z.: Magyar Művészet 6 (1930) 72—74 (ill.). 3 Hoffmann, H.: Tarentine Rhyta. Mainz, 1966 (a következőkben = Hoffmann), katalógusában a rhytonok magasságát és szájátmérőjét adja meg; magasságon a szájával lefelé fordított váza függőleges méretét érti (2). Ennek a mérésmódnak problematikus voltára maga is rámutatott. Vö. Schmidt, M.: Gnomon 41 (1969) 399; P h i 11 i p s, K. M. : AJA 72 (1968) 186. 4 Ezen kívül csak két töredéket ismerek, attikai műhelyből, amelyek közül az egyik biztosan, a másik esetleg állatfej-rhyton negatívja volt: D. Burr Thompson, in: Small Objects from the Pnyx I. (Hesperia Suppl. VII). Cambridge, Mass., 1943. 158, 111—112. sz., 70. kép. 5 Schmidt: i. m. 394. Néhány darabot Hoffmann is más dél-itáliai műhelyekre lokalizált (91—97). 6 Vö. Trend all, A. D.: VIE II, 105 és legutóbb: South Italian Vase Painting. London, British Museum, 1976 2 , 21. A ruvoi műhely létezésének kérdéséről, óvatosan pozitív állásfoglalással, Chieco Bianchi Martini, A. M.: EAA VI (1965) 1039.
