Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
WESSETZKY VILMOS: Sírkúpok a Szépművészeti Múzeumban
kelést adott e kérdésről." Utalt Borchardtnak egy régebbi feltételezésére is, amely szerint az ilyen kúpok kövezetül is szolgálhattak, de döntő megoldásként fogadta el a thébai sírépítmények eredeti állapotának Borchardt, Königsberger és Ricke által rekonstruált ábrázolását. 8 A rekonstrukció hitelességét igazolta a Metropolitan Museum thébai ásatása," amely egy XI. dinasztia kori sír homlokzatán a falba szúrt kúpok által alkotott frízt eredeti állapotában tárta fel. A sírkúpok elhelyezésének ezt a módját fogadja el J. Vandier is. 10 A sírkúpok ilyen alkalmazása tehát bizonyítottnak tekinthető. Mindazonáltal felvethető az a kérdés, hogy a csúcsos egyiptomi kenyérformának alkalmazása a falba való beszúrás megkönnyítésére, tehát tisztán technikai okból történt-e, vagy kettős célra is szolgálhatott a kenyérnek örök időre való biztosításával. Az utóbbi feltételezésnek ellentmondani látszik az a körülmény, hogy a közép- és újbirodalmi sírokban már nem szerepelnek sírmellékletként kenyérmodellek. E sírépítmények homlokzatán, vagy a felette emelt kis piramison beszúrással rögzített kúpsor a fal erősítésére, de díszül is szolgálhatott. A néző felé eső alsó kerek kúprészen az elhunyt nevét és címeit tartalmazó felirat látható. Daressy századvégi gyűjtése és összeállítása" után Davis & Macadam Corpusa 12 ad áttekintést a gazdag anyagról, amely még mindig bővül újabb publikációkkal. 13 Múzeumunk eddig közzétett hét sírkúpja 1 ' közül az 1., a 2. és a 6. sz. a Davis & Macadam összeállításban a 449, ill. 405 és 499. számon szerepelnek. Vásárlás útján az elmúlt években újabb három darab került az Egyiptomi Gyűjteménybe. Az egyik egy majdnem teljes példány, amelynek csak a csúcsos végződése hiányzik 1 ' (10. kép). Három vízszintes sorú felirata (11. kép): jm3hj hr Wsjr ss jmj-r3 3hwt Nbmhjt ,,az Osirisban megboldogult írnok, a szántóföldek elöljárója, Nebmehit." A sírkúp a Davis & Macadam Corpus 504. típusának felel meg. A másik két sírkúp töredéknek csak a feliratos alsó része maradt meg. A meglehetősen durván formált, és belsejében fekete színűre égetett töredék"' (12. kép) három függőleges sorú felirata (13. kép) kopott, de az írásjelek olvashatók: jmj-r3 c hnwtj Jmnmjpt m3 c-hrw hr Wsjr ,.(a királyi palota) kabinettjének elöljárója, az Osirisban megboldogult Imenemipet". A Davis & Macadam Corpus 186. típusával azonos. A harmadik töre7 Komorzynski, E.: Ein ägyptischer „Grabkegel" aus Emona. Situla 4 (1961) pp. 63—76. Az irodalmi utalásokra 1. pp. 65—69 és u. o. a 14, 16, 17 és 20—26. jegyzeteket. 8 Borchardt, L. — Königsberger, O.: Ricke, H.: Friesziegel in Grabbauten. Zeitschrift für Ägyptische Sprache und Altertumskunde 70 (1934) pp. 25 ff. 8 Bulletin of the Metropolitan Museum of Art (Section II), New York, February 1928. p. 6, fig. 4. 10 Vandier, J. : Manuel d'Archéologie Égyptienne. II. 1954. pp. 359—360. 11 Daressy, G.: Receuil des cônes funéraires, in Mém. Mission Arch. Fr. au Caire. VIII. 2 (1893) pp. 269—352. 12 Davis, N. de Gar is — Macadam, M. F. Laming: A Corpus of inscribed Egyptian Funerary Cones. Oxford, 1957. 13 Vö. H e y 1 e r, A.: Note sur les ,,cônes funéraires" à propos du récent Corpus de Davis-Macadam. Kêmi 15 (1959) pp. 80—93., és H a r i, R.: Un cône funéraire inédit. Chronique d'Egypte 47 (1972) pp. 76—81. 14 Pótlólag közöljük Haeffner Emil értekezésében publikált hét sirkup leltári számát (a dolgozat számozása szerint): 51.2231, 51.1957, 51.1959, 51.2233, 51.2232, 51.1956, 51.1958. 15 Ltsz. : 74.3— E, M.: 19,7 cm, Átm. (az alapnál): 6,9 cm, agyag, lelőhelye: ismeretlen. 16 Ltsz.: 75.4— E, M. : 5,5 cm, Átm.: 7,9 cm, agyag, lelőhelye: ismeretlen.
