Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
VARGA EDITH: Egy egyiptomi festett fa fej
Mindazonáltal egy érdekes kultusztárgy magyarázó analógiául kínálkozik rendeltetésükre és jellegükre. A magángyűjteményben őrzött tárgy egy különleges emléktípust reprezentál. 21 A téglalap alakú talapzat jobb oldalán parókás buszt, a baloldalon tollkorona áll (7. kép). Mindkettő csappal illeszkedik a talapzatba. A felületeket vékony stukkó réteggel alapozták. A buszt arca és mellrésze halványsárga, a parókát zöld festés borítja; a szemek, a nyakkivágás (gallér?) és a paróka körvonalait fekete kontúr vonalak emelik ki. A buszt alját 1 cm magasságig körben lefaragták; ilymódon egy lépcső alakult ki, amely a példány felállítását hangsúlyozta (8. kép). Kétoldalt szándékosan hiányzik a váll; felületét, a mellrésszel ellentétben, téglavörös festés borítja. Mellette színes festésű tollkorona emelkedik. Elülső oldalán, a fehér stukkó rétegen piros-fekete festéssel jelezték a tollakat, középen széles, fekete választó vonallal, míg a hátoldalon (9. kép) vastag, fekete kontúrok rajzolják a korona formáját és belső, függőleges osztását. Az ábrázolás gyenge, provinciális kézműves munkájára vall. Jellegzetes az arcból kisimított s a füleket szabadon hagyó, hosszú, három osztású paróka, az ívelt szemöldök s a tágnyílású, nagy szempár. Az arcvonások — az ismert büsztökéhez hasonlóan — egyformán ábrázolhattak férfit vagy nőt. Ezúttal a festésben is kifejezésre jutott az ábrázolt lény neutrális volta; a női képmást idéző sárga festés az arcon és a mellen, valamint a váll két oldalát borító téglavörös szín együttes alkalmazása. A kultusztárgy, stílusjegyei alapján, a XX. dinasztia korában, vagy kevéssel azután készülhetett. Az azonos talapzatra, egymás mellé helyezett buszt és Ozirisz-korona minden kétséget kizáróan bizonyítja az emléknek a halotti kultuszhoz kapcsolódó szerepét. Az elhunyt skematikus képmása jelenik meg Ozirisz attribútumával, mely a halál után „megigazult" halott lényét jelképezi. A zöld fej (= paróka) még hangsúlyosabbá teszi a büsztben ábrázolt személynek Oziriszhez fűződő kapcsolatát. Feliratot itt sem találunk, ez azonban nem teszi kétségessé a példány sepulchrális jellegét: A sírkamrában állhatott, a felhalmozott sírmellékletek között, azzal a különleges szereppel, hogy a tollkorona által hangsúlyozott büsztben megőrizze a halott fejét = személyiségét. Hasonló kép tűnik fel a halotti papiruszokon is, amikor a halott büsztjét és a fejtámaszt egymás mellett ábrázolták. 22 A fej védelmére vonatkozó szövegek a Halottak Könyve számos fejezetében felbukkannak, és jórészük a Piramis- és Koporsószövegekben már megfogalmazott passzusokat idézik fel, kibővített formában. Különösen figyelemre méltó a 151 B fejezet szövege, amely a „Titokzatos fej" formuláját tartalmazza 23 és a Koporsószövegekből került át a Halottak Könyvébe. 2 ' 1 A „mondás" eredetileg a múmiamaszk — a halott fejét idéző képmás — megóvására készült. A legkorábbi szövegek a Meir-ben talált maszkokon maradtak fenn. 25 Az új21 Magángyűjteményben. Festett fa. Talapzat h.: 14,7 cm; sz.: 7,2 cm; Buszt m.: 7,5 cm; sz.: 3,2 cm; vast.: 4,5 cm; Tollkorona m.: 9,1 cm; sz.: 7,5 cm; vast.: 0,9 cm. A talapzat sokhelyütt erősen sérült, hiányos. A talapzat jobb, hátsó sarkában, a buszt mellett lyuk látható egy kis facsap maradványával, tanúsítva, hogy a szoborcsoportot ládára erősítették. 22 Nävi lie, E.: Les amulettes du chevet et de la tête. ZÄS 48. 1910. 107—111 o., fig. 3—5. ! Budge, E. A. W.: The Book of the Dead. Pap. of Nebseni. I. 387—388 o.; v.o.: B a r g u e t, P. : Le Livre des Morts des anciens Egyptiens. 1967. 218 o. 2/1 CT 531 = L a c a u, P.: Sarcophages antérieurs au Nouvel Empire. Catalogue général du Musée du Cire, II. No 28073. 25 De Buck, A., The Egyptian Coffin Texts, vol. VI. X—XI o. = M 1 Ann.; M 16 C (No 28073); M 35 C; M 36 C.
