Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
VARGA EDITH: Egy egyiptomi festett fa fej
nak; nélkülöz minden egyénítő vonást, mely jellemző lenne tulajdonosára. Az ábrázolásmód — távoli párhuzamként — az óbirodaimi pótfejek átszellemültségét és kortalanságát idézi fel. 6 Példányunk az alul levágott és azon még az eredeti kötő-alapozó anyagot viselő bázis bizonysága szerint kizárólag a fej megörökítésének igényével készült. 7 Vonásainak túlfinomult, neutrális jellege alapján olyan idealizáló képmásnak tekinthető, amely nem halandó személy vonásait, hanem a halotti kultusz eszméi által befolyásolt típust; az Ozirisszá vált, „megigazult" halottat ábrázolja. Ábrázolásának hitelességét tekintve leginkább a múmiamaszkokhoz áll közel, melyek — néhány kivételtől eltekintve — minden egyénítő vonástól mentesen, a kor halotti ábrázolásainak adott stílusjegyei szerint készültek. Míg azonban a maszkok felirat híján is azonosultak a bennük rejlő, bepólyált halott arcával (= a halottal), úgy tűnik, hogy példányunkon semmi nem utal a megörökítendő személyhez fűződő kapcsolatára. A kultusztárgy és a személy összetartozásának hiánya egy különleges emlékcsoport példányaival mutat szoros rokonságot; a ramésszida kori, többségükben Deir el-Medineh-ben talált büsztökkel. 8 A túlnyomórészt mészkőből, kisebbrészt homokkőből való darabok között előfordul fából készített buszt is. 9 A parókás és az arc nembeli jellegzetességeit általános jegyekkel helyettesítő fejekhez széles mellrész tartozik, melyet a thoraxnál, olykor feljebb, vízszintesen levágtak, úgy, hogy a példány felállítható volt. 10 B. Bruyère a leletkörülmények alapján 11 feltételezte, hogy a büsztök nem isteneket, hanem „megigazult" halottakat ábrázolnak, és neutrális arcvonásaik, valamint anonym voltuk egyaránt amellett szól, hogy a család valamely ősének, és általában az ősöknek a tiszteletét szolgálták. Ha el is fogadjuk ezt az érdekes, és a régészeti megfigyelésekkel (falba vájt fülkék, padok stb.) valószínűsíthető magyarázatot a büsztök rendeltetésére, 12 fennma6 Junker, H. : Vorlaufige Bericht über die dritte Grabung bei den Pyramiden von Gizeh. 1914. Kais. Akad. d. Wissenschaften in Wien. Jahrg. 1914. Nr. XIV. 173— 174 o.; u. ő.; JEA I, 253 o., PI. XL. 3—4.; u. Ő.: Giza I, 57—63 o., Taf. XII—XIV.; u. ő.: Giza V, 116 és kk. o.; u. ő.: Giza XII, 55 o.; R e i s n e r, G.: Excavations at Giza. BMFA Boston, 1915. Vol. XIII, No 76. 30—36 o., Fig. 5—14.; Gizán kívül még Dahsurban (= D e M o r g a n, J.: Fouilles à Dahchour en 1894—1895. I. Wien, 1903. No 5 masztaba, 9. o., Fig. 7.) és Abusirban (= B o r c h a r d t, L. : Das Grabdenkmal des Königs Ne-user-Ré c . Ausgrabungen ... in Abusir 1902—1904. Leipzig, 1907. Ka-hotep sírja, 133 o., Abb. 114) találtak pótfejeket. 7 Méretéből, a paróka alig szélesedő, vertikális vonalából, egyensúlyi helyzetéből adódóan is kizárt, hogy múmia alakú halotti szoborhoz tartozhatott volna. Ugyancsak nem lehetett kanopusz edény fedele, mert az e fejekre jellemző, már az áll alól kezdődő határozott kidomborodás helyett éppen a nyak elvékonyodása figyelhető meg. 8 Bruyère, B.: Deir el-Medineh. Fouilles de l'IFAO, Le Caire. Különösen VII (1930), 10 o.; fig. 3.; 1931—1932. 85 o.; 1934. 168 o. 9 B r u y è r e, B. : i. m., VIII 3 10 o., etc. 10 V a n d i e r d'A b b a d i e, J. jól összefoglalta a büsztökre vonatkozó kutatásokat és új szempontokkal egészítette ki a Boreux és Bruyère által tárgyalt emlékcsoport értékelését (= A propos des bustes de Laraires. Revue d'Egyptologie. V., 1946. 133— 135 o). 11 A példányok egy része votiv kápolnákból és sírokból, nagyobb részük a lakóházak első helyiségeiből; falba vájt mélyedésekből került elő = Bruyère, B. : i. m., VII 2 46—48; XVII, 24—25 o., fig. 12.; etc. 12 Jóllehet nincs határozott régészeti bizonyíték vagy írásos dokumentum, amely e magyarázatot a feltételezésen túlmenően igazolná! Az a hipotézis, hogy a büsztökkel közös helyiségben talált feliratos etiketteket a büsztre erősítették s a név az őst jelölte — még nem nyert bizonyítást.
