Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

VARGA EDITH: Egy egyiptomi festett fa fej

EGY EGYIPTOMI FESTETT FA FEJ Az európai művészet kiemelkedő és fáradhatatlan kutatója, Pigler Andor egyebek között a műalkotások tematikai vizsgálatában szerzett halhatatlan érdemeket. Köszöntése alkalmából ezért választottam egy műalkotás funkciójának vizsgálatát. Egyiptológiai tárgyú cikkel hozzájárulni a tiszteletreméltó életkorban is aktív mester ünnepléséhez már csak azért is illő, mert a múzeum főigazgatójaként mindig megértően támogatta az egyiptomi gyűjteményt, amely az ő vezetése idején vált önálló osztállyá. Az Egyiptomi Osztály 1958-ban egy festett fa fejet vásárolt, amely az állandó egyiptomi kiállítás újbirodalmi emlékei között látható (1. kép).

1 A fej szembenéző férfit ábrázol sima, mérsékelten nagy parókával, mely füleit szabadon hagyja. Haját a homlok felett széles pánt díszíti. A paróka hátteréből erősen kiemelkedik az arc és hosszú, elkeskenyedő nyakban folytatódik. Magasan ívelt szemöldök emeli ki a tágranyílt, mandulavágású szemek hangsúlyozott vonalát. A szemöldök és a szemhéj közötti, enyhén homorú sávban kettős bekarcolt ív ad nyomatékot a tekintetnek.

2 Az orr keskeny, egyenes és a bázisnál kiszélesedik. Az orrcimpák mellett félköríves bevágás van; ez azonban nem ránc és nem befolyásolja az arc kifejezését (2. kép). Az orcák teltek és simák. A száj derűt sugárzó, de nem mosolygós. A telt, húsos ajkak két vége felhúzódik, az orcákba nyomódik. A széles, kerek áll és az alsó ajak közötti mélyedés határozott karaktert ad az arcnak. Különlegesen szépen formált a nyak; az áll alatti, kissé homorú, sima felület és a telt, finom plaszticitással kialakított, hosszú nyak hangsúlyozza a fej egyenes, nyugodt tartását. A darab három részből készült. A paróka hátoldalán, középen, a hosszirányban húzódó törésvonal jól mutatja az összeillesztést; ezt a két részt már a készítéskor ragasztó anyaggal állították össze (3. kép). Harmadik részként az arcot; pontosabban az arc elülső részét és a homlokot formálták meg. A külső szemsarok magasságában, az orcákat mindkét oldalon félbevágva, kereken az áll alá megy, fent pedig a homlokot magasan körülöleli a hozzáillesztést tanúsító törésvonal (5. kép), melyet eredetileg az alapozó réteg és a festés teljesen elfedett s a két rész között tökéletes plasztikai és színbeli egységet teremtett. A nyak és a paróka alját vízszintesen lemetszették. A levágott bázis lapján jól látható a két farész összeillesztése. Az elülső darab erezete félkörívesen fut, míg a hátsóé horizontális. A két, ellentétes irányú faerezet feszülésének tudható be 1 Lelt. sz.: 58.2—E.; Festett fa.;.M.: 13 cm; sz.: 12,3 cm.; vast.: 12,2 cm.; Lelőhelye: ismeretlen. = Varga, E. — Wessetzky, V.: Egyiptomi Kiállítás. Vezető. Budapest, 1964, 1965. VIII. 2.; 1967, 1968, 1970. 13. kép. 2 A jobb szem fölött erősebben, a bal szemnél elmosódottabban látható.