Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 52. (Budapest, 1979)
HARASZTINÉ, TAKÁCS MARIANNA: Tischbein Odysseus-feje és a német antikvitás eszmény a 18—19. század fordulóján
hogy hol található a „Marmorbüste", mert az ábrázolt nem Odysseus, hanem Zeus. Különös véletlen, hogy az 1904-ben kiadott Arndt-féle fototékában még a kiegészített mellszobor látható, még hozzá szemből és profilban, (52—53. kép) míg az 1908-as nápolyi katalógus már a görög márványból készült maszkot közli és Bryaxis szobrászt nevezi meg mint a maszk lehetséges mesterét 38 (54. kép). Tischbein tehát csaknem 25 esztendőn keresztül élt Homeros bűvöletében, egy olyan korszakban, amely az antikvitás-élményt a leghitelesebb forrásból, Homeros költészetéből merítette. Az első Homeros fordítások már a 18. század közepén közkézen forogtak német földön 39 , eredetiben csak később, elsősorban a filológusok olvasták. A képzőművészeti mintaképek azonban főként római másolatok, 40 jobb esetben etruszk és görög vázaképek és a sűrűsödő metszetkiadványok segítségével elterjedt, kétszeres és többszörös átköltésben közlésre kerülő lapok lehettek. így a nagy számban keletkező antik tárgyú és ihletésű művek zöme hideg, személytelen, száraz és a saját kora szellemét híven tükröző klasszicista alkotás lesz; a stílus sajátságos képviselői az Alpokon-inneni Itáliát járt művészek. A stílusirányzat több, importáns darabjához — Anton Raphael Mengs két képéhez, Angelica Kaufmann ugyancsak 1794-ben festett, bonyolult antik témát ábrázoló kompozíciójához, Füger mitológiai és bibliai tárgyú képecskéihez valamint Jacob Philipp Hackert két jellegzetes itáliai tájához — most Tischbein Odysseus feje csatlakozik, még árnyaltabbá téve a budapesti Szépművészeti Múzeumban a korszak német festészetének bemutatását. HARASZTINÉ, TAKÁCS MARIANNA 38 Guida illustrata del Museo Nazionale di Napoli... per cura di A. Ti u e s c h, Napoli, 1908. 97. 33 ábra. „Prov. Farnese; era restaurata in un busto, ma recentemente fu tolto il restauro; manca specialmente sul lato destro; marmo greco..." Az 1904-ben kiadott Arndt-féle fotó még kiegészített állapotban mutatja, mellszoborként, a katalógusban már csak az eredeti maszk fényképe látható. Ugyanez a fej egy szép változata a szalonikii múzeum kiállításán is látható. 39 Christian Tobias Damm volt az első, aki 1730-ban Berlinben Winckelmann mesterei közé tartozott, és a görög irodalomra irányította tanítványai figyelmét. „Nur in dieser Sprache sind von allen Arten menschlicher Erkenntniss der ersten Schriften abgefasst; hier und nicht bei den Römern sind die edelsten Muster der Beredsamkeit und der Poesie. .." Idézi: J u s t i, C. : Winckelmann und seine Zeitgenossen. I. Leipzig, 1898. 34. Feltehetően Damm Homeros fordítása (megjelent 1767-ben) jutott el Tischbeinhez is Hannoverben 1774-ben. 40 Érdekes felfigyelni arra, hogy a 18. század második felében számos festmény hátterében szerepelt Homeros mellszobor, így pl. Anton Maron 1768-ban festett Winckelmann képmásának hátterében a többi között Homeros bustje került (Weimar, Grossherzogliches Museum) az 1890 táján (évszám nélkül) kiadott katalógus 4.-ik kiadásában 54 sz. Sajátkezű ismétlése a frankfurti Goethemuseumban, VIII. sz. Ugyanezt a gondolatot ismétli Füssli is azon a kettős képmáson, melyen sajátmagát és Bodmert ábrázolja, a háttérben „Homeros szelleme" jelenik meg. A kép a Zürich-i Kunsthausban.Hogy a római és a görög szobrászat emlékeit mennyire összevontan szemlélték és még sokáig minden kvalitásos antik szobor Homerost idézte, arra frappáns példa Goethe egyik kedvence a Juno Ludovisi, melynek gipszmásolatáról 1787 januárjában azt írja Charlotte von Steinnek: „Seit gestern hab ich einen kolossalen Junokopf in dem Zimmer... Es war dieser meine erste Liebschaft in Rom... Keine Worte geben eine Ahndung davon, er ist wie ein Gesang Homers." I. m. 97.
