Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 52. (Budapest, 1979)
POGÁNY-BALÁS EDIT: Észrevételek Antonio Lafreri monte cavallói Dioskurosok metszetével kapcsolatban Andrea del Castagno Dávidjának antik forrásáról
nyéhez Gombrich, Moreno, Settis. 8 Ennek a szobornak a kiegészítése 1600 körül történt, Perrier (30. kép) metszete már így mutatja, a római Medici kertben levő felállításban. Ez a kiegészítés azonban nem adódik szervesen a szobor felépítéséből, s nincs összefüggésben a szarkofágreliefeken, egyéb márványreliefeken, és néhány vázán 9 látható Niobida-paidagógos ábrázolások jellegével sem. A gesztus sehol sem egyezik meg a kiegészített firenzei gesztussal, amely alapján hozta összefüggésbe a szakirodalom Andrea del Castagno Dávid festményével. A szarkofágábrázolásokon (28. kép) teljesen másként áll, magához szorítja a gyermeket, a márványreliefen (29. kép) pedig ugyan kinyújtja a jobbját, de nem felemelve, teljesen semmitmondó gesztussal, ahogy Löwy is megjegyzi 10 . A firenzei Niobida-paidagógosnak a kiegészítésben nagy lendületűvé formált gesztusát a többi fennmaradt csoport paidagógos alakjában nem találjuk meg. A firenzei Niobida-csoport minden alakja hevesebb indulatot fejez ki ugyan már testtartásában is, mint a domborművek és szarkofágreliefek, amelyeknek általában az Olympiai Zeusz trón karfái alatti domborművek voltak a mintaképei — de a paidagógosnak nagy pátoszú kartartását a testtartásból levezetni nem lehet. A gesztus pátoszát, nagyvonalúságát egy másik antik szoborból vonatkoztatta el, alakította saját céljaira mind a festmény alkotója, mind később a kiegészítő szobrász. Az új-attikai reliefeken, a szarkofágreliefeken a hosszú köpenyes alakok védőén átölelik a fiúcskát, néhánynak kezében bot, sem hősi mozdulatot, sem a rémület nagyszabású kifejezését nem mutatja gesztusuk. Az a hősi gesztus, a lendületesen felemelt kartartással, melyet Castagno Dávidján (22. kép) szerintem a monte cavallói Dioskurosok alapján ábrázolt, ugyanez a gesztus volt a mintája a firenzei paidagógos kiegészítésnek. A Niobida-paidagógos a rabszolgák csizmáját viseli míg a Dávid festményalak (22. kép) éppen úgy, mint a monte cavallói Dioskurosok (21. kép) szoborcsoportjának márványifjai mezítláb állanak, lábfejük, izomzatuk rajzában is megegyezőleg. A győztes Dávid alakjához nem az öreg rabszolga paidagógos alakja ihlette a festőt, hanem a két ruhátlan márvány ifjú, akiket a néphit abban az időben még filozófusoknak tartott, s a meztelen igazság megtestesítőinek tekintett. A humanisták a feliratok neveiben a szobrászok nevét ismerték fel, míg a nép az ilyen nevű, Fidia és Praxitelis nevű bölcs ifjaknak nevezte őket, a caballi marmorei mellett állva. A reneszánszban nagyon sokszor megfordítva, fordított értelmezésben és jelentésben alkalmazták az antik modellt, ahogy Warburg óta erre rámutat a 8 Gombrich: i. m. Pl. 49c, Moreno, P.: i. m. Fig. 71, 72 éâ Settis, S.: i. m. 40, 41. Andrea del Castagno Dávidja mellett a firenzei paidagógost ábrázolja.; A ruharedőzés alakításánál a firenzei paidagógos redővetéséhez hasonló antik torzó előkép is számításba jöhet, s így ezúttal is megmutatkozik a többféle antik szobor inspiratív hatása egy új reneszánsz alak megformálásánál. (V. ö.: Pogány-Balás E.: Római szoborművek hatása reneszánsz nagymesterek művészetére. Budapest, 1972. Kand. Dissz.) 9 Cook, B. M.: Niobe and her Children. Cambridge 1964.; Robert, C. : Die antiken Sarkophagreliefs III, 3. Berlin 1897.; Sieveking, J. — Buschor, E. : Niobiden. Münchner Jahrbuch der Bildenden Kunst. I. 1912. 111—147. 10 L ö w y, E. : „Freilich so gut wie völlige Ubereinstimmung treffen wir nur (Ergänzungen überall still schweigend berücksichtigt) bei dem „Narkissos" und, mit vertauschter Bewegung der Arme, dem Paidagógos. Nur ist der Arm in der Statue weit passender gegen die Gefahr hin weggestreckt, während er im Relief ziemlich nichtssagende Geste ist." Jahrbuch des deutschen Archäologischen Instituts Berlin, 1927. 98.
