Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 52. (Budapest, 1979)

PEKÁRY IRENE: A budapesti Actium-relief

I. e. 28 október 9-ével az Actium-ábrázolások ikonográfiái programmjának teljesen új korszaka kezdődik. Ezen a napon szentelték fel a palatinusi Apolloszentélyt, az actiumi csata fogadalmi ajándékát,

33 és ugyancsak 28 táján egy másik eseményt is megélt a római világ: Dio Cassius szerint (LI. 1, 2—3) Octavianus nyitott tetejű templomot épített Apollónak a dombon, ahol a csata előtt fővezéri sátra állott, s a helyet a zsákmányolt hajó-orrokkal díszítette. A kultusszoborról, amely a templomban állt és Apollo Leucates néven említették, számos ábrázolás maradt fenn. Ezeknek jelentős része érme, és Nikopolisból származik, abból a városból, amelyet Octavianus az actiumi győzelem emlékére alapított;

34 a legkorábbi veretek i. e. 28—27-ből valók.

35 Gagé részletesen tárgyalta Apollo Leucadius és Apollo Actius eredeti különbözőségének kérdését; rámutatott, hogy különböző helyen két különböző szentély épült, mindkettő a győztes csata emlékére.

36 Jól mutatja ezt a térkép, amelyet itt Kromayer „Schlachtenatlas"-a alapján közlünk

37 (16. kép). Gagét idézem: „Mais à Actium même l'Apollon de la victoire s'est presque aussitôt confondu avec celui de la cité nouvelle de Nicopolis, qu'Octave fonda sur la rive épirote opposée, à l'emplacement du dernier camp de son armée de terre (aujourd'hui Mikalitzi)." Majd néhány sorral lejjebb: „Là selon toute apparence, dans un téménos spécialement aménagé, furent à partir de ce temps célébrés tous les quatre ans ces „Aktia" ou jeux actiens .. ,".

38 A nyitott templomban elhelyezett kultusszobor álló alak és az Apollo Leucates nevet viseli. A nikopolisi érméken i. e. 28-tól kezdve ábrázolják. Franke (1. a 34. jegyzetet) további ábrázolásait is említi. Az álló istenalak, hosszú, magas övkötésű chitonban, jobbjában phialéval, baljában lyrával Skopas művének, a palatinusi Apollónak nyomán készült, amelyet a császár az általa építtetett Apollo-templomban állított fel, s amely egy i. e. 16-ból származó érmén is megjelenik. Az álló istenszobrot az érme felirata APOLLINI ACTIO néven nevezi meg.

39 Ennyit az i. e. 29-ben, 28-ban, majd 16-ban a római birodalomban készült számos Apollo-szoborról. Visszatérve a budapesti domborműre, itt az isten önmagában, a körülötte állók számára nyilván láthatatlanul van ábrázolva, amint résztvesz az Octavianustól tiszteletére rendezett ünnepségen. Jó volna tudni, vajon a 13. kép érméje, vagy a relief keletkezett-e a másik nyomán? Mindkét esetre van példa. Egy bithyniai hajóábrázoláshoz pl. Hadrianus egy érme-képe szolgált mintául,

40 ennek a fordítottjára B. Andreáé hoz példát a sperlongai szobrokról írt tanulmányában.

41 33 P 1 a t n e r — A s h b y, i. m. 16. 34 Franke: Chiron 6 (1976) 160 sköv., 11. tábla. 35 Karamesine — Oikonomidou, M.: He nomismatokopia tes Nikopoleós. Athén 1975. Vö. F r a n k e, i. m. 161. 36 Gagé: MEFR 1936, 44 sköv. 37 Kromayer —

Veith: Schlachtenatlas, 1922, Fol. 24. A nyilak a két, Octavianustól felállított szentélyre mutatnak. 38 Gagé: Apollo Romain, 509. 39 Cahn, A.: Zu einem Münzbild des Augustus. Museum Helveticum 1 (1944) 207 = Kleine Schriften zur Münzkunde und Archäologie. Basel 1975. 136. 40 Pekáry: Festschr. Dörner (21. jegyz.), 722. 41 Andreáé, B.: Die Skulpturen von Sperlonga (Antike Plastik 14). Berlin 1974.