Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 52. (Budapest, 1979)
PEKÁRY IRENE: A budapesti Actium-relief
wahrscheinlich auch beim vorderen. 18 Ugyanő később (829. lap, 11. jegyz.): „Ob die Schlacht selbst dargestellt war, lässt sich natürlich nicht sagen. Sicher jedoch sind die Schiffe nicht an Land gezogen. ..". Strong: „è rivolto (ti. Apollo) verso destra, dove si vedono due navi tirate in secco." 19 Ennek a megjegyzésnek komoly jelentősége van számunkra. Eljutottunk odáig, hogy figyelmünket a hajók állapotára fordíthatjuk; ez vezet ugyanis a döntő ponthoz, és egyben remélhetőleg a relief tárgyának megértéséhez is. A 14. képet vizsgálva első pillantásra az az érzésünk, hogy a márványfelület igencsak megsínylette az elmúlt két évezredet, sok rész törött le belőle. Valójában azonban nem ez a helyzet. Mint arról személyes vizsgálat során meggyőződhettem, a márvány viszonylag épségben maradt meg, csak az ábrázolt hajók voltak már eredetileg is roncsok. A művész célja is az volt, hogy ezt hangsúlyozza. A kortárs néző figyelme, mikor a teljes, épségben levő reliefet nézte, elkerülhetetlenül az isten közvetlen közelében ábrázolt hajóroncsokra irányult, s így az actiumi események elevenedtek meg előtte. Újra Gagét idézem: „Beaucup de navires, cependant, devaient rester intacts lorsque le vainqueur les prit au port, sans coup férir. Il envoya à Fréjus, son arsenal d'Occident, ceux qui pouvaient servir. Des autres, qu'il brûla sur place, il ne garda que les rostres". 20 A 14. kép jobb szélén fölül látható hajó farrészéről eltávolították a tőkedíszítést, az aphlastont. 21 Kormánylapátjának tolla a csatában letörött. A másik hajó elsőrészének maradványai sem a márvány kopása miatt csonkák. Erről a prora-ról (és biztosan nem fartőkéről, ahogy Sieveking, i. h., gondolja), amelynek erősen kiugró része a 14. képen Apollo térdének magasságában van, két legfontosabb részét törték le: orr-részét (rostrum), amely, mint később még látni fogjuk, háromágú szigony lehetett, és voluta-alakú akrostolion-ját. Mindezek a kevély díszítések tehát már a teljes reliefen hiányoztak, amelynek tárgya, mint Sieveking helyesen felismerte, a következő volt: „der siegreiche Caesar schreitet mit seinem Gefolge hinab um dem Gotte das Dankopfer darzubringen und an seinem Altar die Siegesfackel zu entzünden." Ehhez csak annyit tegyünk hozzá, hogy Octavianus ezzel teljesítette fogadalmát, hogy dekanion-nal tiszteli meg Apollót. A következő lépés Cleopatra hajóinak elégetése volt: „vix una navis sospes ab ignibus" — olvassuk Horatiusnál. 22 Űgy hiszem, értelmezésemmel közelebb jutottunk a reliefen ábrázolt jelenet tartalmának megértéséhez. Az esetleg fennmaradt kételyeket eloszlatja a 14. kép alsó hajó-töredékének közelebbi tanulmányozása. Itt az orr-rész sima felületei félreérthetetlenül a hiányzó részek erőszakos (baltával vagy bárddal történt) eltávolítására utalnak. 18 Strocka: A A 1964, 826. 19 Strong (6. jegyz.), 14. 20 Gagé: MEFR 1936, 42 (jegyz. nélkül idézve) 21 A teljes reliefen nyilván megvolt mindkét hajótest további része, a fölső hajóroncson az orrtőkéig, az alsón a fartőkéig. A tengerészeti terminológiához, különösen a tőke-díszítésekhez vö. P e k á r y, I., in Studien zur Religion und Kultur Kleinasisens, Festschrift F. K. Dörner II. 1978, 714 sköv. 22 Carm. 1., 37, 13. Vö. még Gagé, MEFR 1936, 42, 1. jegyz. El tudnám esetleg képzelni ezt a jelenetet a budapesti relief elveszett jobb szélén. Ebben az esetben nem kellene Octavianust az Apollo háta mögött felvonulók közt keresni.
