Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)
HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: Még egyszer Sodoma Lucretia képeiről
akinek egyik örökösétől Csethe Hubától 1977-ben vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum, ltsz. : 77,16. (65. kép). 4. 1518 — Lucretia atyja és két másik figura társaságában. Fa, 99 x 76 cm. Torino, Pinacoteca, ltsz.: 376. A királyi palotából került a múzeumba. (67. kép) 5. ? —• Lucretia atyja és két másik figura társaságában. Az előző képtől csak igen kis mértékben tér el. Lederer Sándor fényképgyűjteményén lévő feljegyzés szerint svájci magántulajdonban, később a müncheni Böhler cégnél. Ma: Párizs, Duc de Trevise (66. kép).' 20 Az irodalom korántsem egységes a kortársaktól említett és fennmaradt képek azonosításában. Ezért kíséreljük meg a források filológiai vizsgálatának bevonása segítségével, valamint az újabban Berensontól publikált párizsi kép bevonásával az összevetést. Mindenekelőtt tisztázandó, hogy Sodorna mind egy alakos ábrázolásként, mind különböző auctorok és történeti gyűjtemények illusztrációjaként ábrázolja a szemérmességet, házastársi hűséget, női erényeket megtestesítő Lucretiát. 21 Nem a cassone-képek formáját használja azonban, hanem minden esetben táblaképen ábrázolja a történeti hősnőt. A régebbi szokás táblaképként mind északon, mind Itáliában csak egyalakos Lucretiát ismert. Sodorna egy alakos Lucretiái közül időrendben is legkorábbi a Monte Oliveto Maggiore apátság tondója, melyen Lucretia még inkább dekoratív szerepben jelenik meg a falképek között, kezében felemelt tőrrel. Időrendben a következőnek tűnik, elsősorban stiluskritikai alapon, az un. Kestner-féle példány, mely nézetünk szerint egy Nevezetes asszonyokat („Donne illustre") ábrázoló sorozat darabja. 22 Itt kapcsolatban lehetett a sienai múzeumban őrzött Judittal (61. kép) és az ismeretlen Umbro-firenzei festőtől származó Cariías-sal (Berlin, egykor Kaiser Friedrich Museum, melyet 1840—1841ben szereztek Olaszországban. Fa, 87 x 49 cm, (63. kép). A képek talán, mind Cust gondolja 23 erények megtestesítőiként szerepeltek. Talán ebbe a csoportba X. Leo) idején újonnan felfedezett antik Lucretia szoborról tudósít és arról is, hogy a bíboros latin verset írt „in Lucretiae statuam", számos érdekes, szoborszerű Lucretia ábrázolást (egy Marcantonio Raimondi metszetet és Dürernek 1508-ból datált rajzát, melyen a hősnő szoborfülkében áll) mutat be, felidézi azt a légkört, mely alkalmas volt arra, hogy több Lucretiát ábrázoló festmény készüljön a XVI. szd. első tizedeiben. 20 V. ö.: Berenson, B.: Central Italian and North Italian Schools. II, London, 1968. Nr. 1538. 21 A források gondos összevetése során arra a megállapodásra jutottam, hogy Sodorna nem ragaszkodott betű szerint sem az antik szerzőkhöz, sem a történeti összeállításokhoz. Livius kést emleget, melyet a hősnő a ruhájából rántott elő, hogy magát leszúrja. A pesti képen nem visel ruhát, az áttetsző lepelben nem rejtegethetett fegyvert. Ovidius csak „ferro"-ról ír, Valerius Maximus és a Gesta Romanorum tőrt említ. Sodorna valamennyi ismert Lucretiá-ja tőrrel vet véget életének. 22 Az antik vagy koraközépkori források felhasználásával készült képsorozatoknak komoly hagyománya van Sienában. Egyáltalán nem követelmény az, hogy ugyanaz a festő készítse el az egész sorozatot, valamennyi figurát. V. ö. : Mode, R. L. : Ancient Paragons in a Piccolomini Scheme. Hortus Imaginum. Essays in Western Art. Lawrence, University of Causas, 1974. 73—83. o. Ujabban a Griselda-mesterről készült egyetemi disszertációjában Tátrai Vilmos foglalkozik behatóan a kérdéssel. Értekezésében számos Lucretia és Judit ábrázolást .sorol fel a XVI. század elejéről. Sajtó alatt. Ezúttal is köszönetemet fejezem ki, hogy a disszertáció eredményeit a megjelentetés előtt használhattam. 2:! I. m. 85. o.
