Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)

HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: Még egyszer Sodoma Lucretia képeiről

A korabeli és közel-kortársi irodalom tehát négy Lucretia ábrázolását említi Sodornának, ezek közül kettő, az epigrammában leírt, és a Vasaritól Assuero Rettorinál említett, bizonyosan többalakos. A máig fennmaradt Lucretia ábrázolások keletkezésük feltételezett sorrendjében a következők: 1. 1503 és 1506 között a Monte Oliveto Maggiore-ba készült, Szent Benedek életének jeleneteit ábrázoló falképek között, az arabeszkekkel gazdagon díszített pilléreken, fehér keretben, Sodorna keresztény és antik témákat ábrázolt dekorációnak. Ezek között szerepel az északi szárnyban egy magát tőrrel leszúró Lucretia a „S. Benedetto che fa trovar dinanzi al Convento parecchi sacchi di farina" című jelenet mellett (60. kép). Az ábrázolást egyetlen kutató vette észre,

1(i az 1870-es említéstől fogva sehol nem szerepel. Noha —a fénykép alapján — gyenge kvalitású, jelentéktelen alkotás, ikonográfiái szempontból mint a festő első Lucretia ábrázolása, feltétlen említésre méltó akkor is, ha nem Sodorna, hanem a névszerint ismert garzone-k közül az egyik volt a kivitelező.

17 2. Lucretia tájban, egész alak. Fa, 84 x 47,5 cm. Hannover, Museum, no. 35. A képet 1840-ben August Kestner követségi tanácsos vásárolta Itáliában. Nézetünk szerint — a kis méretbeli eltérés és az 1950-es, tehát legújabb — Sodorna kiállítás katalógusa feltételezései ellenére a sienai múzeumban őrzött Judittal összetartozott és a festő korai alkotása (62. kép).

18 3. 1513—1516, A haldokló Lucretia, akit apja és férje tart karja között. Fa, 71 x 61 cm. Budapest, Szépművészeti Múzeum. Vásárolta Morelli szenátor (Ivan Lermolieff) Rómában Ed. Habich (Kassel) részére. Ennek gyűjteményében 1885ig, ekkor a híres hamburgi Weber gyűjteménybe került, ennek 1912-es berlini árverésén (Lepke, 1912, február 20—22, 112. sz.)

19 vásárolta Lederer Sándor, In eandem Est picta et duro confodit pectora ferro O mirum est artem viva per artificis In eandem Nunc michi pulchra Venus Tenui dat vescier aura Ut revocem a teneris sodorna te pueris In eandem Diai Sodoma pedico est: cur te Lucretia vivam Fecit: habet nostras pro Ganimede nates." 16 Jansen, A. : Leben und Werke des Malers Giovannantonio Bazzi / von Vercelli. / genannt il Sodoma. Stuttgart, 1870. 66. o. „ . .. und Lucrezia, die sich erdolcht." 17 V. ö. Cust: I. m. 95—97. o. 18 A képet ujabban 1509—1510 körüli időre datálta Gm el in H. G.: Zur Frage der Datierung von Sodoma's Lukrezia in der Landesgalerie Hannover. Niederdeutsche Beiträge zur Kunstgeschichte. IV, 1965. 239—250. o. Cikkének, melyre Tátrai Vilmos hivta fel a figyelmemet, csak kivonatát ismerem. E szerint megkérdőjelezi a Judittal és a Caritas-al való összetartozását. Érvelését részleteiben nem ismerve, nem tudok rá kitérni. 19 Az 1973-as budapesti kiállítás katalógusában már közöltem azt a véleményemet, hogy ez az a festmény, melyet Sodoma X. Leo részére festett. Lederer Sándor azt tartotta, hogy képe az Assuero Rettori-féle példánnyal azonos, noha azt mint „tela"-t említi Vasari. Az újabb kuatók között nem egy azonosítja a Lederer gyűjteménybe került képet a X. Leo számára készülttel. így S a p o r i, Fr. : Vita di Giovanni Antonio Bazzi (detto il Sodoma) (Firenze, 1914) 47. o. Marciano, M. T. — Tozzi, A.: II Sodorna. Messina (1951) 130—131. o. S t e c h o w, W. : „Lucretiae Statua". Beiträge für Georg Swarzenski. Berlin — Chicago, 1951. 114—124. o. A kitűnő kutató, aki csak az 1920-as magyarnyelvű cikkben közölt fénykép alapján ismeri a festményt (a cikket lefordíttatta magának) azt X. Leo részére készültnek mondja, de azt írja: „. . . might preserve-perhaps as a replica or even a copy — a salient feature of the painting once in the possesion of Leo X." Mivel Stechow egy Giovanni Medici bíboros (a későbbi