Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)

SZIGETHI ÁGNES: Wouter Crabeth ismeretlen képéről

Vouet ottawai Jósnőjének

32 módszerére emlékeztet •— fuvolázó fiújának arcában — bármennyire távolról és „elidegenedve" is — a Bacchino malato mélyen árkolt, megviselt arcának az emléke kísért. Az utrechti Driehoek templomból a Rijksmuseumba került Hitetlen Tamás szerzőségét Cornelis van Dalem metszetének felirata dokumentálja. A kép kétségtelenül Caravaggio-eredetű Tamás-motivuma ellenére, kompozíciója nem közvetlen Caravaggio hatásról, hanem más inspirációkról árulkodik. Az egészalakos kép alapvonásaiban Giuseppe Vermiglionak a római San Tommaso in Vincis templomban lévő, 1612-ben festett képéhez áll a legközelebb, amelynek még manierisztikusan „statikus és kifejezéstelen csoportosítását"

34 Crabeth levegősen kibontja, szélesebb hömpölygést adva a jelenetnek, de megtartva a kompozíció klasszikus zártságát, a fejek finom hullámzású archaikus izokefáliáját és követni látszik Vermiglio monumentális redővetését is. Magát a caravaggioi motívumot — amelyet tükörképesen fest meg, tehát aligha az eredeti műből indult ki — más mű is közvetíthette számára, esetleg a Poznani Püspöki Palotában lévő képhez

35 hasonló alkotás, amely nem spanyol, hanem francia Caravaggio-követő műve és fényképről megítélhetően vonásai egyértelműen Renierire utalnak. Az amsterdami kép nyilvánvalóan Crabeth Hollandiába való visszatérése után készült, de valószínűleg a hazatérését követő években, minthogy az itáliai emlékek annyira elevenen élnek stílusában. Egészen más, Honthorst dekoratív életkép-stílusa határozza meg az antwerpeni Pásztorjelenetet, azonban a típusoknak a budapestivel való rokonsága, s néhány részlet — a jellegzetes barnás kezek — azonossága a kép datálását ugyancsak a 30-as évek elejére valószínűsíti. A hazatérő festő telítődve az itáliai emlékekkel kitárulkozik az újdonságok felé és leteszi obulusát az otthon divatos stílusban is? Crabeth-hez hasonló fogékonyságú mesterről ez könnyen elképzelhető. A varsói és a berlini

30 Hamiskártyás (114. kép) az irodalomban Wurzbach óta párdarabként szerepel, bár a nem teljesen azonos arányok és a két kép stílusának bizonyos különbözősége némileg ellentmond ennek a feltevésnek — erre a kettősségre utal Chudzykowski, amikor a varsói képben már Jan Steen előlegezését látja.

37 A berlini festmény érezhetően Baburen utrechti műveinek hatása alatt készült, erre utalnak a durvább, népiesebb típusok, a közönséges tónus, a drapériák dinamikus és érzéki kezelése, a Mainz-i múzeumban lévő Tékozló fiúhoz (115. kép) hasonló művek stílusát idézve. A két Hamiskártyás közül a varsói készülhetett később; de ha valóban párdarabként készültek, akkor a 40-es évekre datálást túlságosan későinek érzem, mert a berlini kép anynyira a 20-as évek stílusára épül — igaz, hogy kissé megkésve, hiszen ez a zsáner Crabeth hazatérésekor már közel egy évtizede divatban volt. A goudai :í- Valentin et les Caravagesques Français, 64. szám. 33 All the Paintings of the Rijksmuseum in Amsterdam. Catalogus. Amsterdam

— Maarssen, 1976. 76. o. 34 M o i r, A. : The italian Followers of Caravaggio. Cambridge, Massachusetts, 1967. I, 151. o. 35 Malarstwo Hiszpanskie XIV

—XVIII wieku w zbiorach Polskich. Kiállítás katalógus. Poznan, 1967. 27. o. 78. kép. 3f> Holländische und flämische Gemälde des 17. Jahrhunderts. Staatliche Museen zu Berlin. Berlin, 1976. 25—26. o. 37 Chudzykovski: i. m. 374. o.