Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)
GERSZI TERÉZ: Jan Brueghel Sziklás táj Szt. Antallal című képének előzményei és hatása
gyi és tengerparti tájaik esetében is. Az összefüggések közül csupán a témánkhoz közel álló Sziklás táj Szt. Jeromossal című Jan Brueghel kompozícióra szeretnénk hivatkozni, amely Egidius Sadeler rézmetszetéből 13 ismert és mind a sziklaformák, a rajta lévő fák, mind pedig a háttéri táj tekintetében rendkívül emlékeztet Bril ugyanezen témájú egyik rajzára az Uffiziben. 1/ ' Bril és Jan Brueghel Cornelis van Dalem hatására készült alkotásai további műveknek váltak ihletőivé. Különösen nagy a Jan Brueghel milánói kompozíciója után készült másolatok és variációk száma. Ezek a művek két csoportra oszthatók: az elsőt azok a rajzok és képek alkotják, amelyek csaknem teljesen megegyeznek a milánói festménnyel. Ezekhez tartozik három Anton Mirounak tulajdonított alkotás: 15 egy rajz a Louvreban és egy-egy festmény a berlini képtárban illetve a prágai Narodni Galerie-ban (90. kép). 16 Az attribuciók helyességének kérdését mellőzve csupán annyit szeretnénk megjegyezni, hogy a három mű közül a párizsi rajz követi leghívebben a bruegheli formákat, míg a képek egyénibb stílusjegyeket mutatnak. Mirou kapcsolata Jan Brueghel művészetével közismert, igen valószínű, hogy másolta műveit és variációkat készített ezek alapján. A másolatok másik csoportja némi eltérést mutat a milánói képtől, amenynyiben hiányzik a két hegyoldalt összekötő ,,arco naturale" és a jobbszélső fák nem sziklatömb tetején láthatók, hanem egy szintben vannak az úttal. Ezen kívül az út mentén a jobb oldalon egy fából készült kapu látható mellette egy madáretetőnek tűnő faládikával. Ez utóbbi motívumok megtalálhatók Cornelis van Dalem bussumi festményén, a fakapu motívum pedig a frankfurti rajzon is szerepel. A milánói képnek ezt a módosított kompozíciós változatát a következő művek mutatják: egy Braunschweigben található rajz, 17 amelyet W. Wegner a hátoldalon lévő felirat alapján Coninxloo utáni másolatként publikált, továbbá egy ugyancsak Wegner által említett, az előbbinél jobb kvalitású rajz a weimari gyűjteményben (91. kép) 18 és egy XVIII. századi ismeretlen művész munkájának tartott, szép lavírozott tollrajz a bassanoi Museo Civico-ban (92. kép) 19 . A három különböző kéztől származó rajz azonos motívumai és kompozíciója alapján, továbbá a milánói Jan Brueghel képpel való szoros kapcsolatok 13 Wurzbach 103/4. Vi Vázlat egy régebben a Morris gyűjteményben lévő 1592-es évszámmal ellátott festményhez. — Kloek, W. Th.: Beknopte Catalogus van de Nederlandse tekeningen in het Prentenkabinet van de Uffizi te Florence. Utrecht, 1975. Kat. sz. 32. iő Wegner, W. : Nachlese zu Zeichnungen des Coninxloo-Umkreises. Album Amicorum J. G. van Gelder. Hága, 1973. 353—54. o. — Wegner a Mirounak tulajdonított müveket Gillis van Coninxlooval hozza kapcsolatba egy Budapesten lévő, hasonló motívumokat mutató rajz alapján, amelynek a felirata szerint a rajz Coninxloo utáni másolat. Ui Lugt, F.: I. m. Kat. sz. 932, CHI. tábla — Staatliche Museen Berlin. Die Gemäldegalerie. Die vlämischen, französichen, englischen und spanischen Meister. Berlin, 1933. 1959. sz. 41. tábla — Europäische Landschaftsmalerei 1550—1650. Ausstellung im Albertinum Dresden. Dresden, 1972, Kat. sz. 63. 17 W e g n e r, W. : Nachträge zu Gillis van Coninxloo. De Gulden Passer. 53, Antwerpen, 1975. 407, 3. tábla. 18 A weimari gyűjteményben ismeretlenként szerepel. Későbbi PB felirattal és 1519-es évszámmal. Toll, barna, barna és kék lavírozás. 238 x 348 mm. Weimar, Kunstsammlungen, Schlossmuseum. Ltsz. KK5786. 19 Bassano, Museo Civico, R. G. N. 112.
