Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)
GERSZI TERÉZ: Jan Brueghel Sziklás táj Szt. Antallal című képének előzményei és hatása
mester művei között a sziklahegy horizontális rétegződése és a száraz fák anyagszerű ábrázolásmódjában is. Cornelis van Dalem ezeken a művein keresztül a holland tájfestészeti hagyományokat közvetítette a XVI. század végén működő flamand mestereknek. A kompozíciós előzmények megállapítása után felmerül a kérdés, hogy ismerhette meg Jan Brueghel a Cornelis van Dalem-féle mintaképeket? Tekintettel arra, hogy mindkét említett, milánói képét — Sziklás táj Szt. Antallal és Táj Szt. Jeromossal — Itáliában festette, valószínűleg Dalem művei is (vagy azok másolatai) ott voltak abban az időben. Ezt a feltételezést arra is alapozzuk, hogy hogy Bartholomeus Spranger két tájfestménye szoros kapcsolatban áll Cornelis van Dalem két szóbanforgó művével. Spranger befejezvén tanulmányait Dalemnél 1566-ban Rómába érkezett és három évig Alessandro Farnese szolgálatában állt. Itt festette 1569-ben Táj staff age alakokkal című képét (Karlsruhe, Staatliche Kunsthalle), amelynek motívumai Cornelis van Dalem Sziklás táj őskori településsel című bussumi festményére vezethetők vissza, amint arra már K. Oberhuber rámutatott. !) Ugyanő állapította meg a másik, Táj remetével című karlsruhei kép kapcsolatát Dalem említett frankfurti rajzával. Mindkét Spanger mű esetében olyan sok egyezés mutatkozik Dalem alkotásaival, hogy feltételeznünk kell a mintaképek itáliai jelenlétét: e műveket vagy a róluk készült másolatokat Spranger vihette magával Itáliába. Cornelis van Dalem művei nem csak Sprangerra és Jan Brueghelra voltak hatással, hanem Paulus Bril művészetére is. Ismeretes Brilnek egy sziklás tájban olvasó remetét ábrázoló rajza (Párizs, Louvre), 10 amelyről Egidius Sadeler fordított irányú rézmetszetet készített (87. kép). 11 Ezen a lapon az előtéri sziklabarlang, amely a kompozíció nagyobb részét kitölti és a mellette nyíló táji kitekintés a hátrafelé kanyargó folyóval mind a motívumok mind pedig a kompozíció tekintetében szorosan összefügg Dalem frankfurti rajzával. Bril a kompozíció alapszerkezetét tekintve hívebben követte a mintaképet, mint Jan Brueghel, aki viszont a részletmotívumokat vette át kevesebb változtatással. Bril a műveiből jólismert jellegzetes dúslombú fákkal, bokrokkal népesítette be a sziklatetőt és ezzel érte el, hogy művén a vegetáció és a szikla egyensúlyban van — ahogy Brueghel művén is — ellentétben a mintakép kopár sziklatájával. Lugt Bril párizsi rajzát a Santa Cecilia in Trasteverében festett freskók előtti időszakra, tehát 1599 előttre datálta. Feltehető, hogy abban az időben készülhetett, mint Jan Brueghel milánói képe, mivel az 1590-es évek közepén szoros együttműködés figyelhető meg a két mester művészetében. Ennek jelentőségére az erdei tájkép kialakulása szempontjából az Oud Hollandban megjelent cikkben hívtam fel a figyelmet ; !i e kapcsolatok éppen úgy kimutathatók he!) Oberhuber, K. : Die Landschaft im Frühwerk Bartholomäus Sprangers. Jahrbuch der Staatlichen Kunstsammlungen in Baden-Württemberg. München —Berlin, 1964. I. 174. o. 10 Lugt, F.: Musée du Louvre. Inventaire général des dessins des écoles du nord. École flamande. Paris, 1949, Kat. sz. 397 — Il paesaggio nel disegno del Cinquecento europeo. Mostra all' Accademia di Francia, Villa Medici. Roma, 1972—73. Kat. sz. 146 (képpel) 11 Wurzbach 100 — E metszet alapján Pieter Stevens 1609-ben festmény variációt készített (Braunschweig, Herzog Anton Ulrich Museum) — Franz, H. G.: I. m. 45. kép. 12 Gerszi, T.: Bruegels Nachwirkung auf die niederländischen Landschaftsmaler um 1600 Oud Holland. 1976/4. 220—224. o.