Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)

GERSZI TERÉZ: Jan Brueghel Sziklás táj Szt. Antallal című képének előzményei és hatása

JAN BRUEGHEL SZIKLÁS TÁJ SZT. ANTALLAL CÍMŰ KÉPÉNEK ELŐZMÉNYEI ÉS HATÁSA A sziklás táj ábrázolása remetealakkal kedvelt téma volt az 1600 körüli évtizedek flamand művészetében. Az e téma köré csoportosuló művek között különös figyelmet érdemelnek Jan Brueghel és Paulus Bril alkotásai, mivel a remetéket ábrázoló sziklás tájképnek olyan típusát képviselik, amely nagy hatással volt a kortársakra és az utánuk következő generációra. Jan Brueghel Sziklás táj Szt. Antallal című kisméretű, rézre festett képéhez (Milano, Ambrosiana) a különböző mesterektől származó alkotások egész sora kapcsolódik (86. kép). A szignált és 1595-ös évszámmal datált festményt azok közé a sajátkezűnek elismert képek közé tartozik, amelyeket Jan Brueghel Itáliában Federigo Borromeo kardinális számára készített.

1 Ez az alkotás azért is jelentős, mivel egyike Jan Brueghel legkorábbi ismert festményeinek és egyértelműen kimutathatók benne azok a hatások, amelyek a Pieter Bruegel hagyomány mellett fontosak voltak művészetének kialakulása szempontjából. H. G. Franz Matthys és Paulus Bril műveivel való motiválás összefüggésekre hivatkozik és rámutat arra, hogy Cornelis van Daiem Sziklás táj őskori településsel (Bussum, magángyűjtemény) című festménye (88. kép)

2 is ösztönözhette Brueghelt milanói képe megfestésekor. Valóban szembetűnő a rokonság a két mű kompozíciója között a baloldali „arco naturalo"-val, a jobboldali sziklaüreggel és a felette magasodó sziklaheggyel. Dalem e festményének a hatásával annál is inkább számolhatunk, mivel az Jan Brueghel Táj Szt. Jeromossal című (Milano, Ambrosiana) ugyancsak 1595-ben Itáliában készült képével is összefüggésbe hozható (89. kép).

:i A kép főmotívumaként szereplő „arco naturalé"-n kivül a sziklafalakra épített kunyhó és a fakerítések motívumai is támogatják ezt a feltételezést. Mindezideig nem vált azonban világossá, hogy a milanói Sziklás táj Szt. Antallal című festmény főmotívumai Cornelis van Dalem Szent Antal megkísértését ábrázoló, 1561-ből való frankfurti rajzára vezethetők vissza (85. kép)/

1 Kevés eltéréssel 1 La Pinacoteca Ambrosiana. Catalogo a cura di A. Falchetti. Milano, 1969. 135— 143 — Klaus Ertz — a Jan Brueghel festészetéről szóló, készülő monográfia szerzője — nem tartja sajátkezűnek a milanói Ambrosianaban lévő remeték és szentek alakjait ábrázoló Jan Brueghel tájfestmények mindegyikét (Szóbeli közlés). -Franz, H. G.: Meister der spätmanieristischen Landschaftsmalerei in den Niederlanden. Jahrbuch des Kunsthistorischen Institutes der Universität Graz. Graz, 1968/69. 39—40. o. 3 A két mű közötti kapcsolatra már H. G. Franz is felhívta a figyelmet. '' Cornelis van Dalem: Sziklás táj Szt. Antal megkísértésével. Ecsetrajz, pergamen. 275 x 419 mm. Frankfurt am Main, Städelsches Institut, Ltsz. 763. — Wink — 1er, F.: Nachtrag zu Cornelis van Dalem. Jahrbuch der Preussischen Kunstsammlungen. 45, 1925. 255. o.