Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)

TÁTRAI VILMOS: Pier Francesco Foschi ismeretlen festménye Andrea del Sarto után

lege", az érzelmeknek az az intenzitása, amely Sarto majd minden művén ösz­szefogja, áramába vonja az alakokat. Ám bármennyire nyilvánvaló is Sarto fölénye a másolóval szemben, képünk határozottan kiemelkedik a kópiák át­lagából. Rangját éppen az biztosítja, hogy mestere kísérletet sem tesz a lehe­tetlenre, tudniillik Sarto kézírásának, ecset járásának utánzására. Eleve és tu­datosan lemond a festői nüanszokban gazdag chiaroscuro alkalmazásáról, a fe­lület érzéki szépségeinek vibrálóan eleven megjelenítéséről, az életteli, lágy modellálásról. Nem egyszerűen nem tud, hanem mást akar. Stíluseszménye az erőteljes plaszticitás, a kemény, szinte kikalapált redőket eredményező forma­alakítás, a határozott, leegyszerűsített körvonal és a világos tónusok — ez­úttal lila, sárga és lazacszín alkalmazása. Egyéniség tehát, mégha távolról sem Sarto szintjén, akinek ezért neve is kell, hogy legyen. Andrea del Sarto tanítvá­nyára és éveken át segédjére, a manierista nemzedék kismesterére, Pier Fran­cesco Foschira gondolok, akinek legnevezetesebb munkái, a Santo Spirito temp­lom Vasari által is említett három oltárképe. Antonio Pinellinek 5 az általános értékelő részben lényegében Longhi ,,Indítás"-án 6 alapuló, de az oeuvre-kata­lógust számos új attribucióval gazdagító és immár vázlatos kronológiai sort is nyújtó tanulmánya felment bennünket az alól, hogy ehelyütt szóljunk Foschi helyéről a firenzei cinquecentoban, vagy méltassuk jelentőségét. Elég, ha most csak arra utalunk, hogy Sarto invenciók hasonló szellemű átfogalmazására több példa ismeretes, és a Foschinak attribuait művek között eddig is szerepelt egy, a Zanobi Bracci Szent Családon alapuló kompozíció. (73. kép) 7 . Képünkhöz alig­hanem az a Mária gyermekével és két angyallal című kép áll stílusban legkö­zelebb, amelyet Longhi sorolt be elsőként Foschi művei közé, és amelyet a FINARTE 1963-as aukcióján láthatott utoljára a közönség. 8 (74. kép) Meggyőző analógiának vélem továbbá a Szőlőmunkások fizetsége bibliai parabolát ábrá­zoló, Sarto egyik freskója nyomán festett képet, amelyet Ursula Schlegel tett közzé néhány más, berlini magántulajdonban őrzött firenzei művel együtt. 9 Antonio Pinellinek e két festményre vonatkozó datálását alapul véve a buda­pesti másolat készülésének idejét — természetesen igen hipotetikusan csupán — az 1540 körüli időszakra teszem. Bizonyosra vehető, hogy a jövőben még tovább fog bővülni Foschi művei­nek jegyzéke, gyarapítva ismereteinket erről a másodvonalbeli, de a korszak firenzei festészetében nem lebecsülendő szerepet játszó, sajátos arculatú mes­terről. TÁTRAI VILMOS 5 Pinelli, A.: Pier Francesco di Jacopo Foschi. Gazette des Beaux-Arts. Tome 69. 1967. 87—108. o. '"' Longhi, R. : Avvio a Pier Francesco Toschi. Paragone. No. 43. 1953. 53—55. o. 7 Fa, 83 x 113 cm. Catalogo délia quarta Biennale. Mostra Mercato Internazio­nale dell'Antiquariato. 18 settembre — 18 ottobre 1965. tav. 50. 238. o.; Pinelli, A.: id. mü. 93. o. 8 Aukciókatalógus: FINARTE. Milano, 19—20 novembre 1963. Tav. 73. 38. o. (Cat. No. 77.) Pinelli a képet 1535—40 közé datálja: P i n e 11 i, A.: id. mü. 90. o. !) Schlegel, U.: Tafelbider des Cinquecento fiorentino in Berliner Privatbe­sitz. Pantheon, 1963. 41—43. o. Tai 7. Pinelli datálása: 1540—50 között. Pinelli, A.: id. mü. 93. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom