Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)

HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: Még egyszer Sodoma Lucretia képeiről

festményt azonban meglátta Firenzében Giuliano de' Medici és Sodorna kénytelen volt azt a Magnifico-nak átengedni.

12 Egy ugyanezen a napon kelt levélben, melyet Ferrara hercegének, Alfonso d'Estének címez, is említést tesz képekről, melyeket a mantovai hercegnek kell festenie: „ . .. perché glio ő fare certi quadri.. ,

13 Mivel Francesco Gonzaga válasza nem ismeretes, kérdés, hogy lemondott-e a részére készült és talán régebben megrendelt Lucretiáról végleg, vagy — állandó megrendelője lévén a festőnek — ragaszkodott ahhoz, hogy a Giuliano il Magnificonak átengedett kép helyett részére másikat fessen. Sodorna egy további Lucretia ábrázolásáról az 1549 februárjában kelt hagyatéki leltárból értesülünk; felesége, Beatrice de'Galli szerény örökségében a képek között második helyen szerepel: ,,1 quadro di Leda; una Lucrezia...".

14 Ezen kívül még van egy hírünk Sodorna Lucretia ábrázolásáról, mely vonatkozhat valamely korai, másutt már említett képre, de lehet egy további, — a már ismertetetteken felüli, — esetleg többalakos kompozíció is. Az említés néhány kutatótól idézett, de filológiailag nem elemzett kilenc epigrammában található, mely Euralio Morani d'Ascoli kétkötetes epigramma gyűjteményének első kötetében „Pro Statua Lucretie Sodome" címen szerepel az 1516-ban Sienában megjelent kötetben. A nyomtatvány rendkívül ritka és Cust-on kívül csak említés történik róla, esetleg a sorozat egy epigrammáját idézik, melyben a magát leszúró Lucretiát férje és atyja tartja.

15 12 „Feci una Lucretia per V. III. S. et venendo a presentarla a quella fu veduta in Fiorenza dal Magnifico Giuliano, et fui sforzato a lassarla. Priegho V. III. S. si degni infallanter un minimo verso farmi intendere il desiderio di Quella, et io sempre sono prontissimo a piacere di Quella..." Az aláírás: Io. Antonius Sodona (sic) Eques Senis. Közli: Cust, I. m. 296—297. o. A szerző úgy gondolja, hogy ez a Vasari által említett, a pápának festett kép, mellyel Giuliano akart kedveskedni fivérének. Vasari viszont határozottan Agostino Chigi-t nevezi meg közvetítőként a Lucretia képpel kapcsolatban. 13 U. a. 298. o. 14 Közli: Milan esi, Ga.: Documenti per la Storia dell' Arte Senese. Ill, Siena, 1856. 181. o. „Inventario délie robe lasciate da Gio: Antonio da Vercelli detto il Sodorna (Archivio detto. Rogito di ser Luca Salvani No 2386) Sodorna 1549 február 13-ról 14-re virradó éjjel halt meg. 15 I. m. 264—265. o. EURALI MORANI ASCULANI EPIGRAMMATU. Libri duo. . . . Siena MDXVI .. . PRO STATUA LUCRETIE SODOME Si tune lacteolis vidisset dextra papillas(is) Ipsam non stygiis dextra dedisset aqu(is)is Pro eadem Nota erat antique sublata potentia Rome Reddita pars Rome est major ab artifice Pro eadem Dial Cur te non duro pénétras Lucretia ferro? Quod tenet hinc consors q tenet inde pater In eandem Crudelis pictor crudelis dextera per quam Ecce íterum Tyberis bella novantur aquis In eandem Hyppolitum ad superos Diana reduxit ab Orco Me pictor campo duxit ab Elysio In eandem Me pictor fingens oravit numina: vivam Redderet: ut fierem verior história