Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)

G. AGGHÁZY MÁRIA: „Locus amoenus" és „vinculum delictorum" a reneszánsz művészetében

ez az a renaissance síremlék, amelyik teljesen mentes minden vallásos gondolat­tól.' 25 Ezzel a felfogással azonban szembe kell helyezkednünk. Megidézzük Leo­nardo Sala dette Asse-beli kötelékeit és Vasari híradását egy közvéleményt ki­fejező hivatalos állásfoglalásról: a Santissimo Sagramento közelségének kitünte­tő voltáról. A síremlék készülésének idején Leonardo mesterének, Verrocchio­nak műhelyében dolgozott. A kötelékek itt, (51. kép) még kifejezettebben a bűn kötelékei, amelyek nem engedik a sírban nyugvókat a kápolna tabernákulumá­nak közelébe. Később 1677-ben, Cosimo III. granduca idejében, a család tekin­télyének megállíthatatlan hanyatlásakor, még távolabbra viszik ettől a sír­emléktől a kápolna tabernákulumát a kereszthajó átellenes oldalának kápol­nájába. A sekrestye és a szomszédos kápolna falában volt elhelyezve, a SS. Trinita­ban, Onofrio Strozzi síremléke 1421-ből, Pietro Lamberti-től. Ennél azonban rács nem szerepel. 26 A S. Spirito-ban viszont Neri Capponi (+ 1457) szarkofág­jára — Bernardo Rossellino és társai munkájára — rács enged betekintést. De ez nem elválasztó, lekötöző, hanem ellenkezőleg, inkább betekintést engedő a hátramaradottak számára. Ezt az is bizonyítja, hogy a rács elhelyezését a fal megnyitásával csak jóval később 1488-ban engedélyezték. 27 Impruneta templo­mában a Madonna-kápolna építményét körülvevő mellvédbe szerelt rácsozat védő szerepű; Luca della Robbia és Michelozzo alkotása az 1453—56 közötti évekből. 28 Ugyanaz a motívum tehát különböző feladatokat szolgálhat: fogva tartó kötelék jellege egyedül a tökéletes formai szépségű Verrocchio féle szar­kofágon és akörül alkalmazva nyilatkozik meg. Amennyiben befejezésül mindehhez hozzá vesszük Leonardo írásos meg­jegyzéseit a temetési szertartásokról, azokból határozottan keserű irónia nyi­latkozik meg.: ,,Deelli ufitj funerali e processioni e lumi e câpane e cőpagnia. Agli omini sarán fatti grandissimi onori e pompe sanza lor saputa." ,,De' frati che spedendo parole riceuono di grâ ricchezze e danno il paradiso. Le invisi­bili monete fara triőfare molti speditőri di quelle. . . etc." 29 A ,,nodi" vagy „gruppi" alkalmazásai ezek ismeretében tehát talán többnek tekinthetők, mint a régi lombard dekorációk, vagy mint B. Butinone, B. Zenale és Bramante to­25 Pa atz, W. und E. : Die Kirchen von Florenz. Bd. II. Frankfurt a/M., 1941. 496., 499. o., P a s s a v a n t, G. : Verrocchio sculture, pitture e disegni. Tutta l'opéra. London. 1969. 21. o. 2R Wackernagel, M.: Der Lebensraum des Künstlers in der Florentinischen Renaissance. Leipzig, 1938. 228—229. o. 27 P o p e — Henessy, J. : Italian Renaissance Sculpture. London, 1958. Fig. 68.; Mark harn — Schulz, A.: The Sculpture of Bernardo Rossellino and his Workshop. Princeton. New Jersey, 1977. 69—74, 114—117. o. Fig. 120. 28 P 1 a n i s c i g, L.: Luca della Robbia. Wien, 1940. 39. o. Fig. 61. 23 Richter, J. P.: The Literary Works of Leonardo da Vinci, Compiled and edited from the original manuscrits. I, II, London, ed. 1970. II, 294. o. No. 1294. 301. o. No. 1296. Cod. Atl. 145 v., Cod. Atl. 370 v.

Next

/
Oldalképek
Tartalom