Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)
VARGA EDITH: Egy késői kori múmiakoporsó
Ura, a Héliopoliszi. Adjon 18 kenyeret, sört, ökröt, libát, tömjént, ruhát Ozirisz, az isten kedveltje, Di-Her-iaut Ka-ja (számára)." Bal oldalon (49. kép) (F): Htp dj nsw.t ws-jr hntj imn.tj ntr c 3 nb 3bdw dj-f t3 hk.t. k3.w. 3pd.w s'ntr mnh.t k3 n ws-jr dj Hr i3w.t = „Áldozat, amit a király ad, áldozat, amit Ozirisz ad, aki a Nyugat élén van, a Nagy Isten, Abydos Ura. Adjon kenyeret, sört, ökröt, libát, tömjént, ruhát Ozirisz Di-Her-iaut Kaja (számára)." 19 A két felirat egy fontos jelenségre vet fényt; egyazon koporsón Ozirisznek, a halottak uralkodójának és Ré-Harahti, valamint Atum napisteneknek dedikáció ját tartalmazza, s ezáltal egyszerre utal a halotti kultusz egymást kiegészítő ellentét-párjára; a halál és az újjászületés elválaszthatatlannak tekintett egységére. Ez a gondolat, amely különben már a Piramisszövegek óta gyökeret eresztett az egyiptomi halotti elképzelésekbe és rituális gyakorlatba — hogy koronként halványabb vagy erősebb színezettel tűnjék fel — a ramesszida kor második felétől vált mind hangsúlyosabbá. A thébai theokratikus királyság virágzása idején, a XXI. dinasztia korában, bontakoztak ki, szinte bizarr változatosságban és gazdagságban, a halotti kultusznak azok a szoláris aspektusai, melyek mind a kultuszt szolgáló szövegekben, mind a temetkezési felszerelés tárgyaiban még hosszú évszázadokon át fennmaradtak. Ozirisz és a Napisten egységének eszméje a koporsók felirataiban és ábrázolásain is kifejezésre jutott; főként a papi réteg tagjainak emlékein. A budapesti koporsó közelebbi meghatározásakor is szem előtt kell tartani szövegeinek és a tetőn ábrázolt fő istenségnek az oziriánus és a szoláris eszméket ötvöző tartalmát. Bár a koporsó lelőhelyéről nincs tudomásunk, 20 a vele rokon példányok adatai alapján mind készítésének korát, mind származási helyét elég pontosan meg lehet határozni. Jellegzetesen zömök, kevéssé domborodó, inkább lapos és széles formája, a fej és az arc kidolgozása, a tetőt horror vacui-ként beborító díszítés, valamint a technikai kidolgozás — a fára ragasztott vászon réteg alkalmazása — egy meglehetősen nagy számú leletegyüttes példányaival; a thébai Montupapság tagjainak koporsóival mutat szoros rokonságot. A bizonyító erejű analóg vonások arra utalnak, hogy a budapesti koporsó is e példányok sorába tartozik. Ismeretes, hogy a Deir el-Bahariban feltárt, 21 majd a kairói és az európai gyűjteményekbe került koporsók a XXII—XXVI. dinasztiáig terjedő évszázadokból származnak. 22 A templom termeit megtöltő, két-három koporsót és a 18 Noha két istenség szerepel a feliratban, ajándékozónak csak egy személyt (dj-f) tüntet fel a szöveg. 19 Mindkét feliratból hiányzik a részeshatározó: n, 20 A leltárkönyvi bejegyzés szerint a századforduló idején került Magyarországra, és egy magángyűjtő ajándékaként a budapesti Nemzeti Múzeumiba. 1934-ben, a budapesti egyiptomi emlékeknek a Szépművészeti Múzeumban történő egyesítésekor került gyűjteményünkbe. 21 Gauthier, H.: Cercueils II, III —VIII. o.; V. ö.: Morét, A.: Sarcophages de l'époque búbastite à l'époque saïte. Catalogue général du Musée du Caire. Le Caire, 1913. VII—XV, o. 22 Nem sorolandók a Montu-papok koporsói közé a stiláris rokonságot mutató, de kidolgozásukat tekintve gyengébb színvonalú, a XXVI. dinasztiától a Ptolemaiosz korig készített példányok. Ezeknek fő lelőhelye Edfu és a középegyiptomi Akhmim, illetve El Hibeh. Az El Hibeh-i emlékek között szerepel egy, különlegesen szép kivitelű kartonázs, melynek egyetlen dísze a mellre festett kosfejű, szárnyas madárfigura = B o 11 i, G. : Le casse di mummie e i sarcof agi da El Hibeh nel Museo Egizio di Firenze. Firenze, 1958. 88 a (10589 a) ; 106—107 o., XXIX, 2 tábla.
