Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)

TÖRÖK LÁSZLÓ: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

(v. ö. Rodziewicz, Pl. 7) csatlakozásánál két bemélyített vonalból álló körkörös fríz volt. A fenék bepecsételt dísze: frontálisan ábrázolt férfialak himationban, a jobb kezében tartott korsóból vizet önt egy- a lábai előtt álló, felfelé fordított fejű párduc irányába. A férfi „mögött" ló feje, külön pecséttel benyomva. Csaknem egyező formában látható férfialak és párduc a carthagoi Mus. Lavigerie 47.38 sz. tálján; az eltérés az, hogy ott a férfialak mezítelen, bár a bal combnál látható az ez esetben teljesen indokolatlan lecsüngő himation-szeglet (Salomonson p. 71). Az alak Liber Pater (v. ö. Wissowa, „Liber" in: Roscher, ML II, 2028 ff.; F. Cumont, Die orient. Relig. im röm. Heidentum Stuttgart, 1959'', 199). Az idézett carthagoi tálon az isten két oldalán a Dioskurok büsztje látható (Salomonson, ibid.). A budapesti tál lóalakja ugyancsak a Dioskurok ikonográfiájára utal (v. ö. Salomonson, 67 ff., Pis. XXI, 1—4, XXXII, 5; Id., Spätröm. rote Tonware mit Reliefverzierung aus nordafrikanischen Werkstätten, BAntBeschav 44, 1969, figs 65, 66). Liber és a Dioskurok ábrázolásának ilyen összeolvadására számos példa kínálkozik északafrikai bepecsételt sigillatadíszeken (Salomonson, 67 ff.; Id., Spätrömische Tonware..., 29 ff.; 51). 5. sz. közepe- 2. fele. 3. Terra sigillata-tál töredéke (36. kép). Castiglione László gyűjteménye. 9x3 cm. Kom Wesim-ből (Fayum). Porózus, világos téglaszínű agyag, világos narancsszínű bevonat. A fenék töredéke. „Late Roman B" áru, észak-afrikai import. A fenék díszítése bepecsételt crux gemmata (Rodziewicz, fig. 14). 5. sz. közepe- 2. fele. 4. Tárolóedény töredéke (37. kép). Castiglione László gyűjteménye. 22 x 12 cm, egykori szájátmérő kb. : 16 cm, hasátmérő kb.: 26 cm. Kom Wesim-ből (Fayum). Finom, sötétvörös agyag, kevés szalma nyomával, csillámos. Kívül sötétvörös matt bevonat. A száj, has és fenék hiányzik, a töredék az edény vallanak kb. 1/3 kerülete. Két darabból összeragasztva. A fehér díszítőfestés a váll és has csatlakozásától lefelé igen kopott. Az eredeti edényforma: alacsony, vertikális száj, széles váll, gömbölyű has, talpgyűrű (?). Fülek nélkül. A vállon, a hasra lefutva, fehér festésű szőlőindafríz kis levelekkel s nagy fürtökkel. A vörös bevonatú edények fehér díszítése valószínűleg a Hadra-vázák hatására keletkezett (v. ö. R. Pagenstecher, Die griechisch-ägyptische Sammlung Ernst v. Sieglin. Leipzig, 1913, Taf. XIX), itt azonban edényforma, bevonatszín és festésstílus egyaránt jóval későbbi, 3. sz. végi — 4. sz. eleji keltezést indokol (v. ö. J. W. Hayes, Roman Pottery in the Royal Ontario Museum. Toronto, 1976, Cat. Nos 192, 193, és különösen 202, mely szintén fayumi áru). d) MÉCSES Egy égős mécses. Kákosy László gyűjteménye. Hosszúság: 8, szélesség: 6, magasság: 4,3 cm. Téglaszínű, finoman iszapolt, jól kiégetett agyag, sárgás-fehér fénytelen bevonattal. Az u. n. békamécsesek (v. ö. G. Ristow, FuB 3/4, 1961) típusának az 5. sz. végén vagy a 6. sz. 1. felében keletkezett példánya