Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)

TÖRÖK LÁSZLÓ: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

két oldalán és a jobb karnál kis sérülés. Nőalak orans-gesztusban. A test és különösen a felemelt karok csak jelzés-szerűén, egy tömbbe összefogva vannak ábrázolva. Csupán az arc és a keblek naturalisztikusabbak. A szemek ferdék, a szemöldököket vastag borda jelzi, mely egybeolvad a vaskos, háromszögalakú orral. A frizurát félgömböcskék alkotják, fölötte csuklya-szerűen egy keskenyebb és egy szélesebb borda, fekete sávos festéssel. E bordák valószínűleg a 3—4. sz. fordulóján keletkezett fayoumi terrakotta-fejeken tanulmányozható bonyolult — koszorúkkal is kiegészített — frizurák értelem nélküli utánzatai (v. ö. Kaufmann, figs. 486, 487, 491, 492; Weber, Nos. 385, 386, 387, 389). A „frizura" középen csúcsba futó kontúrja is valószínűleg a korábbi frizura-típus nyomait őrzi (v. ö. Kaufmann, figs. 500, 503, 504, 506, 510, 511; Weber, Nos. 384, 387, 389). Bár az egykorú kopt frizurák lényegesen egyszerűbbek, felépítésük lényegében ugyanezt a kontúrt adja (v. ö. Ä. M. Berlin, No. 1098 ill. Weber, No. 231). A homlokba lecsüngő karika is a hajdísz tartozéka (v. ö. Weber, Nos. 236, 238). A nyakon két, az áll vonalát követő gyöngysor, lejjebb, a mellek közé érve, további két nyakék bullákkal. Utóbbiak pirosra festve. A felemelt karokat a testből kiálló tompa háromszögek jelzik. Ugyanez az absztrakció már a 3. századi ex votok körében is jelentkezik (Weber, No. 228; Kaufmann, fig. 279). A test nem mezítelen, a ruhát a karoktól a lábhoz lefutó vörös festett sávok (clavi jelzése) érzékeltetik. A szobrocska hátoldalán a középtengelyben kiégetés előtt bekarcolt pálmaág (v. ö. Weber, No. 235). Igen elterjedt és nagy számban fennmaradt típusból (legközelebbi analógiák: Weber, Nos. 235, 236; PCE, No. 127). A típus egyes példányai (Weber, Nos. 233 és 235) és kopt agyagilletve stukkó-szobrocskák (Ä. M. Berlin, Nos. 1098, 1100; ill. Recklinghausen, Ikonenmus., ld. K. Wessel, L'art copte. Bruxelles, 1964, Pl. IV) között oly szoros a stílusrokonság, hogy az ex votoknak e csoportját a 6—7. sz. fordulójánál nem lehet korábbra keltezni. 4. Votivfigura (30. kép). Magasság: 18, szélesség: 5—7,5, mélység: 4—4,5 cm. Üreges testű, a test és a fej formában készült, a karok és a fejdísz applikálva. Téglaszínű, jól kiégetett agyag, fényezett sárgás-rózsaszín bevonat, fekete, vörös és fehér festés. Hosszú tunikát viselő nőalak. Arca kerek, a nagy szemek ferdék, az orr nagy, háromszögalakú. A frizura kis dudorokkal jelezve, fölötte a fejet aureola-szerűen övező, nagy, a középtengely felé szélesedő koszorú, vörösre festve, a vörös alapszínen kisebb és nagyobb fehér pontok. A hengerszerű testből a mellek és a has enyhén kidomborodnak. Az applikált karok csípőre téve. A tunika díszítését két nagy kerek fehér folt és alul a szegélynél kis pöttyökből álló ívek jelzik. A fejdísz 3. századi eredetijére v. ö. Kaufmann, figs. 280, 284, 285, 289, 290; Weber, No. 228. Valószínűleg Abu Mena-i eredetű, tekintettel arra, hogy formailag csaknem tökéletesen egyezik egy ott kiásott berlini terrakottával (Staatl. Mus. Frühchr.-byz. Slg. 6038, ld. Wulff I., No. 1481 és BB, No. 62). További analógia: Weber, No. 230. A 6—7. sz.-ra keltezhető votivfigurákkal az arc azonos kialakítása, és az egyező stílusú festés kapcsolja össze, így a tipológiai különbség ellenére sincsen okunk korábbra keltezni, mint a 6—7. sz. fordulója. 5. Isis lactans (31—33. kép). Magasság: 16, szélesség: 8,5, mélység: 1—3,5 cm. Finom, vörös, jól kiégetett agyag, fehér, matt bevonat kevés nyomával. Igen sematikusan ábrázolt nőalak, ölében gyermekkel, akit szoptat. Nagy fej,