Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)

TÖRÖK LÁSZLÓ: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

maine. Antwerpen, 1939, No. 34). A lábak hosszúak és vékonyak. A figura két oldalán az aedicula-keretre indák kúsznak fel, a levelek helyén pont-körök. A felemelt kezek és a pálmaágak csatlakozásánál felfüggesztésre szolgáló átfúrások (Weber, Nos. 226, 234, 235, 236, 238; Budapest, Szépművészeti Múzeum 50.651A, ld. L. Castiglione, Stele eines Kupferschmiedes, MDIK 24, 1969 78 sköv. ; Bruxelles, Mus. Roy. d'Art et d'Hist. Dépt. Egyptien E 3907, ld. M. Rassart-Debergh, Ant. Rom. et Chrét. d'Egypte, Guides du Dépt. Eg. 3. Bruxelles, 1976, No. 18). A kihangsúlyozott másodlagos nemi jegyekkel rendelkező ruhás vagy mezítelen leányalakokat ábrázoló terrakották funkcióját legutóbb Castiglione a leányok rite de passage-ával hozta összefüggésbe (Castiglione, MDIK 24, 1969 78 sköv.). A budapesti terrakotta két kis részlete közvetve megerősíti értelmezését: az egyik a későhellénisztikus ex votok egy csoportjára jellemző aedicula (v. ö. Kaufmann, fig. 108), a másik a figura által tartott pálmaág (v. ö. Kaufmann, fig. 266). A legkorábbi példányok 3. sz. elejiek (W. F. Pétrie, Roman Ehnasiya. London, 1905, Pis. 49, 94; 50, 105, 107; 99, 91); a típus példáinak zöme a 3. sz. folyamán keletkezett (Weber, Nos. 217—228; Kaufmann, figs. 279, 284—292). A 4. sz.-ból alig ismerjük jelentkezését (W. F. Pétrie, Hawara, Biahmu and Arsinoe. London, 1891, Pl. XXI), míg az 5. századtól kezdve ismét tömegesen készült, némileg megváltozott formában. Funkciója ekkor azonban feltétlenül eltolódott a szabályos rite de passage területéről általánosabb babonás felhasználás területére, mint ezt egy a 3. sz.-i álló típust követő, szent Phib (Phoibammon)-nak ajánlott példány mutatja (Kaufmann, 113 f., fig. 312). A budapesti darab formai jegyei: a frizura jelzésszerű kidolgozása, ferde, nagy szemek, háromszögletű, nagy orr, orr és szemek viszonya (v. ö. Weber, Nos. 230 —239; PCE, No. 127 stb.), a fülke két oldalán felkúszó inda figyelembevételével nem keltezhető az 5. sz. 2. felénél korábbra. 2. Votivfigura (26—27. kép). Castiglione László gyűjteménye. Magasság: 17,5, szélesség: 5,2—7,9, mélység: 3 cm. Tömören, formában készült. Könnyű, sárga, jól kiégetett agyag, enyhén fényezett sárgás fehér bevonat, a szemeknél fekete festés nyomai. A felfüggesztésre szolgáló átfúrásoknál csorba. Nőalak, felfelé szélesedő, trapézalakú, tömbszerű test, melyen nagy fej ül. A hajfürtöket alig kivehető kis dudorok jelzik, melyek az összeérő szemöldökíveket követik. A frizura jelzése a terrakotta hátoldalán is látható. Diadéma-szerű fejdísz, nem dönthető el, vajon koszorú-e, vagy a frizura folytatása (előbbire v. ö. Weber, Nos. 226—229, utóbbira Weber, No. 230). A fülek magasságában át volt fúrva (felfüggesztés céljából). Háromsoros nyakék (Weber, Nos. 226, 231, 235, 238). Jobb karját könyékben behajlítja, kezével bal keblét tartja. Bal kezével nemi szervét érinti. A köldök helyén befúrás (Weber, Nos. 231, 238). A lábak nincsenek megformálva (Weber, Nos. 230, 238, 239; PCE, Nos. 126, 127). A karokon, a könyék alatt közvetlenül, karkötők (Weber, Nos. 233, 238). Csaknem tökéletesen analóg darab: Weber, No. 238. Stílusjegyei alapján ítélve 5—6. sz.-i, funkciója valószínűleg termékenységgel kapcsolatos ex voto (v. ö. Kaufmann, p. 114). 3. Votivfigura (28—29. kép). Magasság: 13,5, szélesség: 6,7, mélység: 4—2,5 cm. Üreges, formában készült. Világos vörösessárga, finom, jól kiégetett agyag, világossárga, enyhén fényezett bevonat, vörös és fekete festés. A fejdísz mind-