Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)
TÖRÖK LÁSZLÓ: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből
vésű alapon barna rajz. Futókutya-frizzel keretezett négyszögletes mezőben kerek médaillon, utóbbi keretelése szőlőinda (levelek nélkül). A medaillonban két figura. A jobb oldalon jobb lábára nehezedve álló férfi; baljával a jobbjában tartott görbe pásztorbotra könyököl. Viselete állatbőr, a farok bal oldalt hoszszan lecsüng. Arcvonásai elnagyoltak. A médaillon bal felét betöltő figura felé fordul, aki meggörnyedt pózban állva gesztikulál: jobb karját maga elé nyújtja, a balt könyékben behajlítva felemeli. Arcával szembe fordul, fürtös frizurája bal vállára omlik — ebből, s a lábfejig érő ruhából következtetve nőalak. A kompozíció az egyiptomi későantik textilek azon körébe (Baltimore No. 755, Thompson, No. 4; ChrNil, fig. HO; Du Bourguet, D 45, 47; PCE, No. 211 stb.) tartozik, melynek bukolikus témáit Adriani az alexandriai későhellenisztikus művészet köréből eredeztette (A. Adriani, Divagazioni intorno ad una coppa paesistica del Museo di Alessandria. Roma, 1959, 13 ff.). A konkrét forrást A. Goldschmidt (Exhib. of the Art of the Dark Ages at the Worcester Art Mus., Parnassus 9, 1937, 29 f.) a Vergilius Romanus illusztrációjában kereste (Vat. cod. Lat. 3867); a szövetek ikonográfiái sokrétűségét figyelembe véve Weitzmann további forrásokat is feltételezett az ún. semi-dramatikus szövegek (mint pl. Theokritos, Idillek; Vergilius, Eclogák) 4-5. századi kézirataihoz készült illusztrációk körében (K. Weitzmann, Ancient Book Illumination, Martin Classical Lectures Vol. XVI. Cambridge/Mass., 1959, 108 f. 135). — A rokon szövetek teljes körét (v. ö. Thompson, Nos. 4, 19) figyelembe véve három, de legalábbis két forrás-csoportra lehet következtetni. Az első képtípus több jelenetet egyesít (Thompson, No. 4); az ilyen kompozíciók eredete egészoldalas „monumentális" kódexillusztráció (v. ö. K. Weitzmann, Eine Darstellung der Euripideischen Iphigenie auf einem koptischen Stoff, Antike Kunst 7, 1964, 46). A második képtípus szalagszerűen elrendezett jelenetciklusok egyes jeleneteiből áll (ChrNil, fig. 110; PCE, No. 218; Du Bourguet, Nos. B 23, C 38, 39); a téma nemcsak bukolikus, hanem lehet mitológiai (Thompson, No. 19, v. ö. PCE, No. 211) ill. dramatikus (Weitzmann, Antike Kunst 7, 1964, fig. 1) is. A kiszakított jelenetben ábrázolt két (esetleg több) figura ,, conversation group"-ot képez, e típushoz tartozik a budapesti példány. A típus forrásainak körébe tartozik pl. a Vergilius Romanus illusztrációja. — A harmadik képtípus önálló eredete kétségbe vonható, lehetséges, hogy kiválása az első kettőből már a szövet-mintakönyvek terén ment végbe. Ennek példáin ugyanis minden elbeszélő összefüggésből kiragadott figurák szerepelnek, akiknek környezetében pusztán a karakterük jelzéséhez szükséges tárgyi vagy táji attribútumok vannak ábrázolva (PCE, No. 182; München, Ägypt. Staatsslg. 4286, ld. E. Kühnert-Eggebrecht, Zu den bukolischen Szenen auf spätantiken Stoffen aus Ägypten, Pantheon 26, 1968. fig. 3). Némileg durvább, ügyetlen kivitele ellenére a budapesti darab a brooklyni polichrom szövetekkel (Thompson, Nos. 4, 5) és a müncheni Iphigenia-szövettel azonos stílusú, így az azokra javasolt 6—7. századi keltezés rá is érvényes (v. ö. J. Beckwith, Tissus coptes, Les Cahiers CIBA 7, 1959, 16. — Az azonos stílusú Errera, No. 123 és Du Bourguet, F 85 4—6. ill. 9. századi keltezése túl korai ill. túl késői). 6— 7. sz. 7. Tunika v. sál darabja (7. kép alul). Endrei Walter György gyűjteménye. 17 x 1,5 cm. Jó állapotban. Len és gyapjú, gobelintechnika. A díszítés rendszere: a semleges ecru szegély után öt szalagból álló keretfriz. Kívülről befelé haladva: piros alapon sárga meander; zöld alapon sárga inda; piros alapon sárga mean-
