Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)
MRAVIK LÁSZLÓ: Paolo da Caylina három festménye
a megrendelő igényei és az iskolák kialakult kompozíciós sémái lehetővé tesznek változtatásokat, alakok elhagyását, illetve hozzátételét. Képünknél azonban a szokásos elrendezéshez képest olyan erős eltérések konstatálhatok, hogy az ábrázolásnak az általánoshoz képest eltérőbb, speciális funkciót kell tulajdonítani. E kérdés tisztázásához a hasonló témájú, egykorú bresciai képek vizsgálata lehetőséget nyújt. Még mielőtt ezen elemzést elvégeznénk, szót kell ej,teni a kép sajátos festési technikájáról. A mester e művén finom vászonra enyves temperával dolgozott, s ebből Pigler Andor 19 azt a következtetést vonja le, hogy Lorenzo Lottónak a bergamói San Alessandro in Colonna sekrestyéjében őrzött, 20 hasonló eljárással készült, megegyező témájú képéhez hasonlóan eredetileg testvérületi zászló gyanánt szolgált. E megállapítást megerősíti jó néhány más, hasonló célra, hasonló technikával készített festmény is, talán legnevezetesebb közülük Vincenzo Foppának a bresciai Pinacoteca Tosio e Martinengóban levő, egykor az orzinuovi Chiesa dei Mortiban őrzött, kétoldalán festett, 1514 tájára datált zászlója. 21 Bresciában és vidékén ekkor, a 16. század elején már csak ritkán, meghatározott célokra — orgonaszárnyak, zászlók, ritkábban freskóhatást utánzó pannók — használták a temperát. Érdekes e szempontból átfutni Moretto da Brescia műveit. 22 A budapesti Pietá-kompozíciónál, a dolog természeténél fogva a szerkezeti központ a holt Krisztus és Mária alakja. Festője számára e rész megfogalmazásánál Vincenzo Foppa Siratás-festménye (50. kép) szolgált mintaképül, mely egykor a milánói San Pietro in Gessate templom Rossi kápolnájában állt. 23 Mindkét kép Krisztus-alakjára jellemző a szokásosnál jobban a néző felé kiforduló felsőtest, az ernyedten lelógó jobbkar, a hátrabillenő fej, a lábak tartása, sőt a corpus részleteinek megoldása is majdnem teljesen azonos. A különbségek egyértelműen minőségi jellegűek, Foppa művében sokkal több a festői érték. Vincenzo Foppa Rossi-oltára a bresciai és milanói Pietá-kompozíciók egyik legfontosabb mintaképe. A budapesti darabon kívül számos lombard festményt inspirált. 2 ' 1 Zászlónk Foppa remekéhez képest több eltérő alakkal egészül ki. Leg19 P i g 1 e r, A. : id. m. 95. 20 Bant i, A. — Boschetto, A.: Lorenzo Lotto. Firenze, é. n. 73. (1517 körüli mű) — C a n o v a, G. : L'opéra compléta del Lotto. Milano, 1975. 96. (Pallucchini alapján 1521 tájára datálja.) 21 Witt gn es, F.: Vincenzo Foppa. Milano, é. n. 106. 22 Például: Gombosi, G: id. m. Verzeichnis Nr. 23, 29, 30, 42—45, 62 stb. 23 Vincenzo Foppa e képéről részletesen és máig is legjobban lásd Ffoulkes — M a i o c c h i : id. m. 195—202. Ezenkívül W i 11 g e n s, F.: id. m. 105—106. Az oltár feltehetően 1495 körül készült, nyárfára temperával, 204 x 165 cm. 1945-ben elpusztult. M Mindenképpen szükséges ezek közül néhányat felsorolni, főleg azokat, melyekre még később is hivatkozás történik. Talán legkorábbi Ambrogio Borgognone: Krisztus siratása, 1500 körül. Budapest, Szépművészeti Mzeum, ltsz. 65. A kisméretű festmény kompozíciós összefüggést a berlini Pietá-képpel már Léderer Sándor megállapította, s ezen állítását a Foppa-monográfiák is átvették, lásd a P i g 1 e r, A. Id. m. 86—87. alatt közölt bibliográfiát. — Vincenzo Civerchio: Krisztus siratása. Datált 1504-ből. Brescia, San Alessandro templom. Erről bővebben Moras si, A. : id. m. 61—62. — Giovan Girolamo Savoldo: Krisztus siratása. Készült 1515—20 körül. Egykor Berlin, Kaiser Friedrich Museum. Érdekes, hogy A ver oldó, G. A.: Le scelte pitture di Brescia additate al forestiero. Brescia, 1860. S60. Paolo Zoppo művének — tehát Caylinának — tulajdonította, mely esetleg közvetetten egy hasonló Caylinakompozíció létezését bizonyítja. Ugyanakkor arra is fel kell figyelnünk, hogy az egyébként igen jószemű 18. századi szerző egy ilyen magas kvalitású művet tulajdo-
