Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)

GARAS KLÁRA: Kupezky tanulmányok. Ismeretlen arcképek Kupezky bécsi korszakából

Füssli, és az ő nyomán Kupezky minden életrajzírója, hangsúlyozza és anekdoták sorával illusztrálja a mester csillapíthatatlan szabadságvágyát, függetlenségre való törekvését. Jóllehet mindez lényegében kétségtelenül igaz, aligha értelmezhető e fogalmak 19. századi s újabb tartalmával s nem indokolja, hogy figyelmen kívül hagyjuk, a 18. század elején érvényes társadalmi feltételeket. Kupezky bécsi letelepedésének, működési státusának tisztázására a kutatás eddig kísérletet sem tett, s meghatározásra szorul, hogy az adott szűk lehetőségeken belül, Kupezky milyen körülmények között dolgozott. Szabad letelepedésről a szigorú rendi társadalomban szó sem lehetett, a festők abban az időben Bécsben vagy mint a céhhez, azaz a Szt. Lukács testvériséghez tartozó mesterek működhettek, vagy valamely kiváltságot élvező intézmény, testület, személy védnöksége alá helyezték magukat.'

29 Ilyen védelmet, a polgári terhektőli mentességet nyújtott mindenekelőtt a császári udvar, az egyetem s később az akadémia. Részleges mentességet, de nem szabad tevékenységet biztosított ha a művész a városban, de főúri vagy főpapi szolgálatban dolgozott vagy ideiglenesen a céhhel adózás mellett megegyezett.

29 Kupezky nem volt s nem is lehetett a céh tagja, minthogy a bécsi céhbe csak katolikus vallásúakat vettek fel. Minden jel arra mutat, hogy ténylegesen udvari szolgálatban állt, hosszú időre csak a hivatalos udvari státus biztosíthatta bécsi tevékenységét. 1714-ben leánya halála alkalmával a bécsi anyakönyvekben ,,kais. Kammermahler"-ként szerepel s hivatalos udvari státusának bizonyítéka az a körülmény is, hogy a császártól hat hónapos írásos engedélyt kap a távollétre, amikor Karlsbadban Nagy Péter arcképét festi. Füssli ez esetről beszámolva megemlíti, hogy a dekrétum Kupezkyt „cabinets-Mahler des Kaysers"-ként titulálja.

30 összhangban állnak ezekkel a tényekkel azok az egykorú adatok, melyek a császári családról festett Kupezky arcképek sorozatáról adnak számot — jóllehet ma csupán alig kettőt ismerünk ezek közül. Kupezky bécsi tartózkodása és munkássága még számos vonatkozásban tisztázásra szorul. Megoldásra váró feladat többek közt pl. a mester bécsi műhelyének, tanítványainak elemzése, a Kupezky oeuvre pontosabb elhatárolása. Neve a művészettörténetben mindmáig gyűjtőnévként szerepel, Kupezky megjelöléssel gyakran idéznek olyan műveket, melyek legjobb esetben követőitől származnak, nem ritkán azonban teljesen más stílusösszefüggésbe tartoznak.'

11 Füssli szerint Bécsben Max Händl (Hannl, Handl, 1694—1759) volt Kupezky legjelesebb tanítványa, ,,ein vortrefflicher Gesichtsmaler", — a mester számára azt jelentette, amit Rubensnek Van Dyck.

32 A források szerint cseh származású mester munkásságáról igen keveset tudunk s csupán egyetlen ismertetőjének, 211 L. Lützow, C.: Geschichte der K. K. Akademie der bildenden Künste. Wien, 1877, 142—145. 30 Füssli id. mű; Kupezky Bécsbe érkezésének időpontjaként Füssli 1709-et jelöli meg. Több mozzanat, így a prágai „Pipás önarckép" felirata (... ad vivum depicta Viennae Austriae Ano Domini 1707), azonban arra mutat, hogy a mester már 1707ben visszatért Itáliából. 31 Jellemző példaként idézhetjük pl. azt az Ifjú képmást Budapesten, mely több mint száz éve mindig mint Kupezky alkotása s fiának képmása szerepelt s amely az egykorú karc alapján a németalföldi Wal.erant Vaillant (1023—1677) hiteles művének bizonyult. L. Nyári id. mű 123 No. 198, Safafik id. mű 90, 143 No. 389; D v o f a k, F. Kupezky. Prag, 1956 80 stb. mint Kupezky műve. A helyes meghatározás Czobo r, A, Oud Holland, 1958 LXXIII. 242 és Művészettörténeti Értesítő, 1959 VIII. 54. 32 Füssli id. mű. 47.