Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)

STERBETZ ISTVÁN: Képzőművészeti dokumentumok a vörösnyakú lúd migrációjának kutatásában

rotalus) fehér alakja. A pelikán előtt szembe forduló ülő madár egy hím nagy bukó (Mergus merganser). Középtéren lenn a tanulmányunk tárgyát képező vörösnyakú lúdnak oldalnézetben ábrázolt, ülő alakja látható. Az előtte elhelyezett, nyújtott nyakkal földre lapuló madár fütyülőréce (Anas penelope). A jobb sarokban ülő, fejét jobbra fordító világos madár bütykös ásólúd (Tadorna tadorna). A fölötte levő madáralak pézsmakacsa (Carina moschata). Fölötte örvös lúd (Branta bernicla) lapul előrenyújtott nyakkal, amely előtt hosszú lábú, világos testű nílusi lúd (Alopochen aegypticus) áll. A nílusi lúd előtt elhelyezett, fehér-feketetarka récealak kis bukó (Mergus albellus) hím példánya. A háttérben messze darunak (Grus sp.) valószínűsíthető, álló madáralak. A két festményről felsorolt fajok Európa, Ázsia, Afrika, Dél-Amerika és a hátsó-indiai szigetvilág faunájából származnak. A megfelelő évszakokban valamennyien előfordulhattak a hajósok által is elérhető, tengerpartok közelében. Ha azonban meggondoljuk, hogy a XVII. századi holland tengerészek az Ob és Jenyiszej közötti, embernemjárta, kietlen tundrákon, vagy az aralokaspi sztyeppeken — a vörösnyakú lúd költő, illetve telelőterületein — a tengertől messze eltávolodva bizonyára nem gyűjtötttek állatot, valószínűbbnek tűnik, hogy a Hágában és Amszterdamban alkotó művész németalföldi környezetből ismeri ezt a vadlibát. Hollandia és Belgium partvidéke tradicionális vadlúd telelőhely, ahol már Hondecoeter idejében is rendszeresen, tömegesen fogták hálóval, vagy egyéb módon vadászták a gyülekező vízimadarakat. Amennyiben a két festményen bemutatott — valószínű, hogy egyazon példányról megfestett — vörösnyakú lúd németalföldi megfigyelés, akkor ez a madár tekinthető a Branta ruficollis első európai előfordulásának. Ebben az esetben az eddig ismert 1766-os időpont Hondecoeter alkotó éveire, de halálának évét, mint legkésőbbi lehetőséget véve is — nyolcvannégy évvel korábbira módosul. STERBETZ ISTVÁN