Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)
EMBER ILDIKÓ: Jacques Foucquier tájképe a Szépművészeti Múzeumban
budapesti Erdei tájon is. Másrészt ez a kis londoni tábla a szeszélyesen kanyargó folyóvölgy ábrázolásával a tájfestésnek azt a stádiumát mutatja, amelyben a panoráma-táj átfordult az intim erdő-belső megjelenítésébe. Míg az ugyanekkor festett cambridge-i 18 és az 1620-ból származó nantes-i 19 képeknél nyilvánvaló Joos de Momper hatása, itt az előtér alakjai az idős Jan Brueghel műveinek tanulmányozását is'elárujuk. A Brueghel-műhely közvetlen befolyását számos kisméretű jelzett és újabban Foucquier-nak attribuait festmény bizonyítja. 20 Nem kell azonban személyes kapcsolatot feltételeznünk a momperi hatás magyarázatára, mint ahogy nem volt Foucquier tanítványa Coninxloonak és Paul Brilnek sem, akiknek a tájfelfogását a későbbiekben követte. Ezek a példák előtte állottak, és ő a szükséges mértékben merített belőlük, részben saját egyéni stílusát keresve, részben a megrendelők kívánságait kielégítve. 21 Nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk Rubensszel való kapcsolatának, bár E. Fétis felfogását, 22 aki Foucquier egész dicsőségét e kapcsolat gyümölcsének tekinti, túlzásnak tartjuk. Azonban régi leltárak adatai alapján bizonyított tény, hogy Foucquier nagyméretű Rubens-képek táji hátterét festette, és falikárpitokhoz is készített tájrajzot, melyen Rubens-figurák szerepeltek. 23 A két antwerpeni festő Párizsban is találkozott, 24 de hogy itteni munkájuk, udvari megbízatásuk korábbi ismeretségükkel összefüggésben lett volna, arról nincs semmi adat. Mindenesetre Rubens műhelye igen alkalmas iskola volt arra, hogy 18 Téli táj. Fa, 45 x 57 cm. Jelezve: I. Fouquier F. 1617. Cambridge, Fritzwilliam Museum, Catalogue of Paintings 1960. I. 32. sz. 49. 24. tábla. 10 Folyóvölgy. Vászon, 118x199 cm. Jelezve balra lent: I Fouquier F. A° 1620 31 Juli. — A francia királyi gyűjteményekből. Leírását Id.: Bai Ily, N.: L'inventaire général de tableaux du roy. Édité par F. Engerand. Párizs, 1899. 265. Kiállítva: Párizs, 1977—78. „Le siècle de Rubens", Kat. 48. sz. — A gyűjteményben még további öt Foucquier-kép szerepelt. 1753-ban La combé „Dictionnaire portatif des BeauxArts"-jáfoan még ez állt: „Le roy possède plusieurs de ses tableaux"... Ld.: Gazier, A.: Ph. et J. B. de Champaigne. (Artistes Célèbres) Párizs, 1893 (?). 7. 1. jegyzet. 20 Ld. ehhez a 14. számú jegyzetet. — Szignált tondó a genti Musée des BeauxArts-ban; Catalogue, 1961. 27. sz.: Tájkép Avignon látképével. Fa, átm. 38 cm. (1928. máj. 14-én elárverezve: Bruxelles, Galerie Fiévez, 71. sz. XXVIII. tábla, mint Racovier? I.) — Genti magántulajdonban: Tájkép pihenő lovasokkal. Fa, 23x41 cm; kiállítva: „La peinture dans les collections gantoises", Gent, 1953. 89. sz. XIV. tábla; P. Eeckhout meghatározása. — Újabban Foucquier-nak tulajdonított művek ebből a korszakból az alábbi árveréseken: Bécs, Dorotheum, 1963. dec. 3. 31. sz. és 1966. szept. 13. 37. sz., valamint Bécs, Galerie St. Lucas, 1971 nyarán, 5. sz. 21 Így magyarázható pl., hogy Franciaországban a Bril által közvetített klasszikus „ideális táj" művelőjévé válva Poussinnek is versenytársa lehetett. V. ö. : Félibien, A. : i. m. 28—29. 22 Fétis, E. : i. m. 580—582. — A Rubensnél töltött tanulóidő lehetőségét M i c hi eis, A.: Histoire de la peinture flamande, VIII. 1869. 198—435. szintén felveti, Oldenburg viszont a Thieme-Becker Lexikonban kétségbe vonja ennek jelentőségét. 23 Donnet, F.: Documents pour servir à l'histoire des ateliers de Tapisserie de Bruxelles. Bruxelles, 1898. 115—116. J. B. Borrekens inventáriuma 1668-ból. — Ugyanez: Den ucé, I.: Inventare von Kunstsammlungen in Antwerpen. 1932. 254—255. — Garas, K. : Das Schicksal der Sammlung des Erzherzogs Leopold Wilhelm. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen in Wien. 64. 1968. 251; az 1659. évi leltárban 396. szám alatt: Jacob Focquier (die Figuren von Rubens), Ein Satyr vervolgt eine Nymphe in einer Landtsohaft, auf der Seite lauft ein Jäger einem Wildschwein nach, 12,7 x 11,9. 24 Hevesy, A. de: Rubens à Paris. Gazette des Beaux-Arts, 1948. 91.