Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)
MRAVIK LÁSZLÓ: Paolo da Caylina három festménye
zonyos fokig meg is magyarázza, hogy a ránk maradt emlékek állapota az esetek többségében miért oly rossz. Azokat a zászlókat, melyeket Paglia még megemlít, Carboni már vagy nem látta, vagy nem tartotta érdemesnek a róluk való megemlékezést, csupán a freskókról olvashatunk nála. Brognoli'' 5 már a hely teljes elhanyagoltságáról ír 1826-ban: ,, .. . nella disciplina si sono rovinate le pitture del Foppa, che coprivano tutte le pareti . . .". További berendezést nem is említ. Fentiek alapján elképzelhető, hogy Caylina képe a disciplinában őrzött, de onnét régesrég kikerült zászlók egyike, s mint ilyen, különleges ritkaság. Már az eddigi, közvetett, de határozottan egy irányba mutató, egymást támogató adatok alapján is Paolo da Caylinának tulajdonítható a budapesti Pietákép. Megerősíti ezt a stilisztikai vizsgálódás is, jóllehet ez nem egészen egyszerű, lévén, hogy Caylinának meglehetősen kevés függőképe maradt meg, s ezek is inkább késői művei. Így tehát csak freskóival tudjuk a zászlót összevetni, melyek, úgy tűnik, a mester egész alkotó tevékenységét szemléltetik. A Santa Giulia templom — ma Museo Cristiano — Caylinától származó Siratás-freskóján látható Magdolna, főleg a drapériák formálásában képünk megfelelő részének egészen közeli megfelelője. 3 " Pontosan a drapériakezelés az, ami sokkal későbbi műveinél is aránylag változatlan megoldásokat mutat, s ebből látható, hogy Caylina mindvégig megőrizte Foppától függő stílusának alapvető karakterét. Caylina műveinek többsége — amennyire ezt a rendelkezésünkre álló adatokból kiolvashatjuk — a testvérületek megrendelésére készült. Tevékenysége idején Bresciában a jelentékeny, programadó, széles nyilvánosság számára szánt műveket nagyobb részt már Morettóra, Savoldóra, Romaninóra, esetleg velencei mesterekre bízták. Érdemes megemlíteni, hogy mikor Caylina e képe a múzeumba került, Floriano Ferramola neve alatt szerepelt. Ez a jelen tanulmány meghatározásának igen jó megfelelője, hiszen Ferramola ugyancsak a reneszánsz határán, az átmeneti stílus képviselőjeként dolgozott, gyakorta együtt Caylinával, többek között a Santa Giulia templom freskóciklusán. 37 Felfogásmódja azonban „modernebb", Ferramolára kétségtelenül hatott Giorgione is; megítélését azoban nehézzé teszi, hogy igen kevés műve maradt fenn, ezek egy része is töredékes, romos állapotban. A régi források is megemlítik a két művész kapcsolatának szorosságát. Paglia így emlékezik meg Ferramoláról: „concorrente di Paolo Foppa". A budapesti zászló pontos datálása nem könnyű feladat, a kompozíciónak és a festési modornak a Foppához közeli volta miatt arra kell gondolnunk, hogy aránylag korai mű, ezt támasztja alá a szintén korai Santa Giulia-beli freskókkal való hasonlatossága. Néhány fej formálása az eltérő technikából fakadó különbözőségek ellenére is hasonló a San Cassiano freskóciklusának egyes részeihez, így Keresztelő Szent János feje az Utolsó vacsora Krisztusával és a Lábmosás jobb oldali csoportjában levő, szembeforduló apostolfejjel, János evangélistáé az utolsó vacsora megfelelő alakjáéval erősen analóg vonásokat mutat. Érdekes lenne tudni, hogy a Caylina-zászló két világi figurája kiket ábrázol, bár ennek pontos megállapítására nem sok a remény. A jobboldali férfi igen jellegzetes arcéléhez nagyon hasonlót láthatunk viszont Moretto da Brescia egyik főművén, a Pinacoteca Tosio Emmausi vacsoráján 38 . 35 Brognoli, P. : id. m. 184. ^Panazza, G.: 37 M o r a s s i, A. : id. m. 334. 38 Gombosi, G. : id. m. Abb. 59.