Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)

MRAVIK LÁSZLÓ: Paolo da Caylina három festménye

nagyon fontossá váló képet a Disciplina di San Barnabában: „Opera d'antica maniera, ma toccata con uiuacitá della mano di Vincenzo Sotto".

10 S itt kissé meg kell állnunk a névnél, mely másutt Vincenzo Zotto formájában fog szerepelni. Mint láttuk, említik, Paolo Foppa, Paolo di Vincenzo Foppa néven is, míg további leírásnál ugyané művészt Paglia már Vincenzo Paolo Zotto néven emlegeti,

11 rövid értékeléssel egybekötve: „Pittor antico ma di ragioneuol stile." Paglia műve egyébként a legutóbbi időkig csak kéziratos formában volt hozzáférhető, így valószínű, hogy a nevek leírása terén mutatkozó ingadozást a nyomtatás előtt még maga a 17. századi szerző kiigazította volna. Paglia meghatározásai egyébként nagyon találóak Caylina stílusára, mely régies ugyan a részleteket illetően, de kompozícióinak élénksége elválaszthatatlan a cinquecento művészetétől. A mester legjelentősebb művével, a bresciai San Pietro in Olivetóban őrzött Keresztvitellel kapcsolatban

12 ezeket írja: „ . . . di Paolo Foppa Pittore antico, che con ragioneuol stile . . .". Brognolinak a 19. század elejéről származó bresciai guidája

13 a SS. Cosma e Damiano egy képéről jegyzi meg, hogy „antica távola di Paolo Zoppo". A Zotto név itt már Zoppová változott, s e néven említi mesterünket a bresciai művészek jegyzékében Cristani

14 is. A San Pietro in Oliveto Keresztvitel-képével kapcsolatosan felmerül a sok eltérő név közös művészszemélyiséggel való azonosításának lehetősége,

15 annak ellenére, hogy Cristianit a kérdés nemigen izgatta, elsősorban Lattanzio Gambara életrajzával foglalkozott. Más szerzők, például Odorici,

10 Caylinát „Foppa il giovane" néven említi. A sok név Caylina, Foppa, Zoppo, Zotto, Sotto — útvesztőjében csak nemrégiben teremtettek rendet, a fennmaradt, s régiek által — Paglia, Carboni, Brognoli, Cristiani, stb. — feljegyzett művek egyértelműen bizonyítják, hogy a számos eltérő név mögött egyetlen, jól körvonalazható egyéniségű mester rejtőzik. A névprobléma első jó magyarázata és összefoglalása Antonio Morassitól származik.

17 A felsorolt adatok alapján bízvást hihetünk Achille Glisenti régi számlájának a két budapesti freskó származási helyét illetően; ezek valószínűleg azonosak a Paglia és Corboni által leírt ciklusok egy részével. Semmi okunk továbbá, hogy Caylina szerzőségének kérdésében, mely a bresciai darabok esetében már régen bizonyossá vált. kételkedjünk. Sokkal nehezebb a harmadik, jelen tanulmányban ugyancsak Paolo da Caylinának tulajdonított festmény történeti adatainak a tisztázása. A mű állapota igen lehangoló, a festékréteg hiányaiból következik, hogy egy ideig szakszerűtlenül, összehajtogatva tárolták. Témája Krisztus siratása/'

8 egy igen ritka ikonográfiái séma szerint (49. és 51. kép). A Pieták szokásos, állandó szereplői általában a holt Krisztuson és Márián kívül Arimathiai József, Nicodemus, Szent János evangélista és a Krisztus lábainál helyet foglaló Magdolna. Természetesen 10 P a g 1 i a, F.: id. m. Vol. II. 527. ms. 437. 11 Id. m. Vol. I. 94. ms. 133. 12 Id. m. Vol. II. 622—623. ms. 523—524. 13 Brognoli, P.: Nuova Guida per la Cittá di Brescia. Brescia, 1826. 154. Vl Cristiani, F. N. : Della Vita e délie Pitture di Lattanzio Gambara. Brescia, 1807. 196—197. 15 Id. m. 197. („ ... attribuito al Foppa, vuolsi che sia decisamente del Zoppo." — írja). ,(i O d o r i c i, F. : Guida di Brescia. Brescia, 1882. 113. 17 Morassi, A.: id. m. 5—6. 18 Ltsz. 1238. Enyves festék, vászon, 199 x 159,5 cm.