Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 50. (Budapest, 1978)

CASTIGLIONE LÁSZLÓ — SZENTLÉLEKY TIHAMÉR — SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

gyűrű. Az i. e. 4. század elején megjelenő típus formafejlődését jól követni lehet az athéni Agora anyagán (Sparkes—Talcott, Black and Plain Pottery, The Athenian Agora XII. 160, nos. 1192—1196 és pl. 39). Az alighanem olajtöltésre használt edénytípus az egész Mediterráneumban elterjedt volt. Igen gyakori Olynthosban, a 4. sz. végi anyagban (D. M. Robinson, Olynthus,. Part V, pl. 172 és Part XIII, 245 és pl. 168), s megvan mind a görög anyaország, mind a szigetek és Kisázsia görög lelőhelyein (v. ö. Robinson, Olynthus, Part XIII, 246; K. Romiopoulos, Arch. Eph. 1964, 104 és 96, 2. kép, Amphipolisból; R. S. Stroud, Hesperia 34, 1965, 10 és pl. 3, a, Korinthosból ; stb.), nemkülönben a keleti Mediterráneumban (v. ö. pl. M. L. Katzev, Expedition 11, 1968, no. 2, 59, Ciprus északi partjáról). Nem ritka Alexandriában (R. Pagenstecher, Exp. E. v. Sieglin II, 3. Leipzig 1913. 139 és 144, h kép), úgyhogy a fenti példány is helyi lelet lehetett. Felbukkan a Balkán-félsziget ÉNY részén is (Starinar 21, 1970, 145 és 4. tábla, Bitolj környékéről), Itáliában pedig helyi utánzatai sem ritkák (vö. P. Mingazzini, CVA Capua 3, ad IV E g, tav. 6, 18; egy etruszk műhelyben készült példány Vulciból: Roma, Museo di Villa Giulia 64056). Corsicába Itáliából kerülhetett (vö. J. és L. Jehasse, La nécropole préromaine dAléria. Paris 1973. 502, no. 2076 és 126. tábla). Feltűnően gyakori dél-szardíniai pún sírokban (Cagliari-ban a Museo Nazionale-ban Nórából 3, Assemini-ből 1, Karalis-Tuvixeddu-ból 6, Karalis legújabb, 1972—1973. évi ásatásaiból további 4 példány; stb.); csak részletes vizsgálatuk döntheti el, hogy ezek a példányok Itáliában vagy Görögországban készültek-e. Az e korabeli intenzív karthágói-alexandriai kapcsolatok ismeretében azt is érdemes megvizsgálni, van-e összefüggés a típus alexandriai és szardíniái kedveltsége között. Az bizonyos, hogy a guttus-típusú feketemázas vázák nem csak egy görög műhelyben készültek. A budapesti példány, formája és a keltezhető leletek tanúsága alapján, az i. e. 4. sz. utolsó negyedére vagy a 3. sz. elejére tehető, s valószínűleg dél-itáliai görög műhelyben készült (a dél-itáliai görög műhelyek alexandriai exportjáról vö. K. Parlasca, Jdl 91, 1976, p. 135—6 és 3—4 jegyz.). SZ. J. GY. 2. Amphoriskos. (30. kép) Castiglione László gyűjteménye. Mit Rahinéban vétetett. M. : 8,25 cm. Barnássárga agyag, sötétbarna-barnásvörös festés. A szájperem csorbult. A festés bemártással történt. A test két formából préselve, két oldalán széles varrattal, amely a reliefmintán is átmegy. A talp és a felsőrész külön készült. A talp alul sima. A fülek alul volutát utánzó csonkban végződnek, ez alatt kétfelé nyíló virágszirom-szerű reliefattache. A nyak tövében vékony reliefgyűrű, a vállon bekarcolt és benyomott nyelvmintasor, az edény alján domborműves kettős lótuszlevél-kehely. Mint a hasonló levélkelyhekből kinövő többi, változatos formájú agyag és fajansz edények (vö. A. Greifenhagen, Arch. Anz. 1969, 52—57; BCH 95, 1971, p. 862, fig. 123, Korinthosból; G. Toncseva, Bull. Arch. Inst. Bulgare 33, 1972, 103—111; K. Parlasca, Jdl 91, 1976, p. 139.), a fenti példány is alexandriai műhelyben készülhetett az i. e. 4. sz. végén vagy inkább a 3. sz. elején. SZ. J. GY. 3. Reliefdíszes edény töredéke. (31 kép) Castiglione László gyűjteménye. Kairói műkereskedelemből. M. : 29 cm. A töredéken álló ruhátlan Harpokratés látható. Fején koszorú, bal alsó karja és lábainak alsó fele hiányzik. Az edény falának felső részéhez tartozó cserépen egy osztópárkány húzódik végig. Ez elé