Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)
BARKÓCZI L. — CASTIGLIONE L. — SZABÓ M. — SZENTLÉLEKY T. — SZILÁGYI J. GY.: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből
Rolland, Bronzes antiques de Haute Provence, 53—55 sz. ; Bánki, Zs., Musée Roi St. Etienne. Bronzes Romains, Székesfehérvár 1972, 14. sz.; A galliai nagyplasztika köréből 1. É. Thevenot, Divinités et sanctuaires de la Gaule, Párizs 1968, 82.). Valószínűleg galliai műhelyből. 1—2. sz. század. g Z M 7. Kakas-szobrocska. (10. kép) M.: 4,83 cm. A két lábfej letörött. Olajzöld patina, jobb oldalt a szárny tövében és a farktollakon korrózió. Tömör öntés. A jobb láb és a has alján modern befúrás. A tollak, a szemek és a taréj gondos cizellálással jelölve. Fejét és nyakát kissé jobbra fordítja. A szobrocska legközelebbi párhuzamai a római birodalom nyugati tartományaiban kerültek elő (pl. Slg. Niessen, 127. tábla, 4247. sz., kölni sírleletből; St. Boucher, Bronzes romains figurés du Musée des Beaux-Arts de Lyon. 1973, 156—7; egy nagyobb mérete miatt igényesebb kivitelű darab a Saőne-ból: P. La Baume. Römisches Kunstgewerbe, Braunschweig 1964, 240; egy azonos típusú, a tollak jelzésében erősen absztraháló példány: Münzen u. Medaillen A. G, Auktion XXII, 1961, 94. sz.). Esetleges rendeltetéséről R. Fleischer, Die röm. Bronzen aus Österreich, 189, a 272. sz.-hoz, egy hasonló típusú carnuntumi példánnyal kapcsolatban. Valószínűleg galliai műhelyből. 2. század. írod.: Oroszlán—Dobrovits, 20, 23. sz. SZ. J. GY. 8. Minerva (?) — buszt. M. : 2,85 cm. Hátul üreges; fekete patina A sisaktaréj teteje letörött, a buszt alján sérülések. A birodalomszerte elterjedt, de nem egységesen alkalmazott büsztapplikációk csoportjába tartozik (keleti provinciák: tükör fogódísze, 1. pl. E. Bielefeld, Wiss. Zeitschr. Univ. Greifswald 7, 1957—58. 189, 1. kép; Annales Arch. Syriennes 20, 1970, kép az arab szövegben; Thracia: zár-, ill. ládikadísz. 1. A. M. Mansel, Arch. Anz. 1941. 141—2, 13—5. kép; A. Manzova, Arch. Sofia 5, 1963, fasc. 1. 22, 8. kép; 7, 1965, fasc. 1. 4L 5. sz. ; Gallia: „panteisztikus" Mercurius ábrázolásokon, Rolland, Bronzes antiques de Haute Provence. 53. skk., 65. sz.; Thevenot, RAE 5,1954, 287; stb.). A durva kidolgozású budapesti darab galliai és Dunavidéki párhuzamok alapján aegis nélküli Minerva-ábrázolásnak határozható meg (vö. Rolland, i. m. 73. sz. ; Espérandieu-Rolland, Bronzes antiques de la Seine-Maritime, 153. sz.; Fleischer, Antike bronze Statuetten aus Carnuntum, 15—6. sz.; Popovic — Mano-Zisi, Anticka bronza u Jugoslaviji, Beograd 1969, 166. sz. ; A budapesti buszt előképéhez Franzoni, Bronzetti rom. d. Mus. Arch. Verona, 29. sz. ; H. G. Horn, Bonner Jb. 174, 1974, 179. skk.. 3. kép). 2. század közepe—3. század eleje. g Z p v j 9. Diana-büszt. (11. kép) M. : 4.9 cm. Hátul üreges. Feketés-barna patina. Alul kerek lezárású büszt-applikáció (vö. a csoportról az előző darab kapcsán idézett irodalmat; továbbá 1. még az edényfülek alsó végét díszítő applikációkat: Rolland, Bronzes antiques de Haute Provence, 294. sz. ; Boucher, Vienne. Bronzes antiques, 277. sz.). A női mellkép hajviselete, a bal vállat fedő patás állatbőr és a jobb váll felett látszó tegez alapján Diana ábrázolása (vö. I. Venedikov, Trakijszkata kolesznyica, Szófia 1960. 27. tábla, 92., 94. szám; Fleischer, Die röm. Bronzen aus Österreich. 28. tábla 38. sz.). A darab meglehetősen közepes színvonalú mintázása ellenére az É-Itáliában, a nyugati és a Duna-vidéki provinciákban elterjedt expresszív stílus jellegzetes képviselője (vö. pl. Franzoni, Bronzetti rom d. Mus. Arch. Verona, 69. sz. ; Boucher, i. m. 4L sz.; Fleischer, Antike bronze Statuetten aus Carnuntum, 34. sz. ; uö., Die röm. Bronzen aus Österreich, 125. sz.; Popovic — Mano-Zisi, Anticka bronza u Jugoslaviji, 192. sz. : Bánki, Zs. Musée Roi St. Etienne. Bronzes romains. 21. sz.). 2. század 2. fele.
